[Ó be drága óra vala…]*

Ó be drága óra vala,
Mikor szűvem hëzzád hajla,
Mind szép piros kerti rózsa;
Lén szűvem szűvednek rabja.
De örömöm szomorúság
Követé, csak háborúság;
El këll mënni, nincs mit tënni,
Két ëgy-szűnek mëg këll válni.
Azétt*, szűvem, hallgass szómra,
Vesd két karod vállaimra,
Már nem látsz te többet soha.
Mëgbocsáss, kétszín nem vótam,
Károdra sem szógáltattam;
Irigyeim, már éljetëk,
Kik káromon örültetëk.
Isten hëzzátok, már mënyëk,
Kedvetëkre már élhettëk!



Hátra Kezdőlap Előre