| Szívemen fekszik egy nagy bú, |
| S az egész éltem szomorú. |
|
| Milyen hideg itt a napfény, |
| A rózsa hervad, s csal remény; |
| Minden, mit hallok, rusnya szó, |
| Nem székely embernek való. |
|
| Hol vagy, hazám, te drága táj, |
| Utánnad szívem mindég fáj, |
| S miattad vérzik kebelem. |
|
| Ott viradnak fel napjaim, |
| Ott nyugosznak hót őseim, |
| Ott anyanyelvem test és vér, |
| Ott fellelem, mit szívem kér. |
|
|
