| Aj, be boldog az az édesanya, |
| Kinek nincsen húszesztendős fia; |
| A mi urunk maga is húsz éves, |
| Hát a magyar hogyne volna kedves. |
|
| Kék átilla szorítja testemet, |
| Sárog sinór búsítja szívemet, |
| Sárog sinór, fekete közepe, |
| Így van szőve a magyar élete. |
|
| Dullóvá csak most leve Szász Peti, |
| Jaj, de hamar a rekutát szedi, |
| Engemet is huszárnak írának, |
| Alájam majd pej paripát adnak. |
|
| A gőzösnek hat erős kereke, |
| Bárcsak hamar ízre-porrá menne, |
| Hogy ne vinne az engemet oda, |
| Messze földre, idegen országba. |
|
| Aj istenem, hogy kell ahoz szokni, |
| Hogy kell azt a német lányt szeretni! |
| Ha ölelem, fájnak a karjaim, |
| Ha csókolom, csordulnak könnyeim. |
|
|
