| Hajtsad, hajtsad mindaddig, |
|
| Nem kell neköm ez a világ, |
| Csak légy enyim, te szép virág! |
|
| Sárga csidma*, vörös nadrág, |
| Csak úgy szép, ha nemigön tág. |
|
| Nem piross, de nem halován. |
|
| Te légy, rózsám, uruslója. |
|
| Tíz lëánt is ingyön bírtam, |
| Ëggyé’ szabadságom adtam. |
|
| Haj, be nagy a Mihók feje! |
|
| Úgy meg vagyok keserödve, |
| Mind a jó gúzs tekerödve. |
|
| Nem kell neköm sönki búja, |
| Bár még az enyim se vóna. |
|
| Erre fordítsd az arcádot, |
| Hadd csókoljam meg a szádot. |
|
| Ne beszéljek, rózsám, veled, |
| Csak lássalak, az is könnyebb. |
|
| Cuki bocskor, ne suttogj, |
| Mos van kedvem, majt* nem lösz, |
|
| Jaj be furcsa teremtés. Hip! |
| Inkább tőkét bütülnék*. Hip! |
| Vót szeretőm, Zsuzsika. Hip! |
| Csak ëgysző láttam csudát, |
| Vénasszon bornyúfogát. Hip! |
|
| Az én szűvem jaj, hogy dobog! |
| Hogy ilyen szép lëánt fogok. |
|
| Kérlek, rózsám! igön szépön, |
| Ne felejts el bár a hétön. |
|
| Ne nözd, hogy én vén vagyok, |
|
| S most őrölni többen járnak. |
|
| Fönn az ernyő, nincsen kas, |
|
| Mind aszmondják, nagy hiba, |
|
| Kettőt-hármat büllentenék. |
|
| Szëgén legén, mire jutsz, |
|
| Nincs az asztalba kinyér. |
|
| Mennyi asszon, mennyi lëán, |
| Mennyi vagyon maradt rëám. |
|
| Icu neki, ne hadd* magad, |
| Míg az ördög el nem ragad. |
|
| Ucu kicsi, lóg a csicsi*, |
| Ha nem vóna, nem is lógna. |
|
| Szöbb a barna, mind a szőke. |
|
| Ülj le mellém ëgy kicsiddég, |
| Szűvem bár addég* nyugudjék. |
|
| Úgy szeretlek, majt* megöszlek, |
| Megbücsüllek, ha elvöszlek. |
|
| Friss mönyecske Kuruc Özzsi, |
| Embör lögyön, ki megőrzi. |
|
| Miét dünnyög az én játom? |
|
| Sok a dolog, mind szorgos, |
| Sok a gyermök, mind rongyos, |
| Mind aszmondja: kinyér kell, |
|
| Aszmondtad, hogy nincs szeretőd, |
| Pedig én is tudok kettőt. |
|
| Ha ez elhagy, kapok mást. |
|
| Hű vagy-ë még, vaj elhagytál, |
| Mon’ meg neköm, szép virágszál! |
|
| Állj, feleség, a hüt mellé, |
|
| Járjad, fickó! járjad frissen, |
| Aló frissen, mind a pislen. |
|
| Hadd mönjön, hadd! el ne hadd*, |
|
| A tá’sad is jobban forog, |
| Ha az inad nem hutyorog*. |
|
| Rúg’ ki! ne hadd* magadot, |
| Forgasd, forgasd párodot. |
|
| Táncol a pap, jégesső lësz, |
| S a szép búzám mind odavesz. |
|
| Tám azt hiszöd, szép virág! |
|
| Mély a tenger, azt jól tudom, |
| De mélyebb az én bánatom. |
|
| Vizet iszom mos még ëgysző, |
| Ha bor nem lösz, úgy még ketsző. |
|
| Vaj elnyeröm, vaj elvesztöm, |
| De ezt most el nem eresztöm*. |
|
| No kis legény, ippaszkodj*! |
|
| Egy legén csak hëzzanyút, |
|
| Ne okoskodj, ne halogass. |
| Mán biz én nem válogatok, |
| Tá’sat vöszök, mihent* kapok. |
|
| Fordulj, Kató, velem szömbe*, |
|
| Ne sírj olyan keservesön, |
|
| Se nem szőke, se nem barna. |
| Nincs hat ökröm, csak kettő, |
|
| Nem tűrök több buszuságot*, |
|
| Ha nem hiszöd, hogy szeretlek, |
| Késő immán*, édös bátyám! |
|
| Ketten fonnak ëgy guzsalyról*, |
| Elmaradt vót még tavalyról. |
|
| Van itt kihöz fogontozzam*, |
| Máshoz nem is ragaszkodom. |
|
| Talám bizony elvesztötted! |
|
| Mához ëgy hét meg is kéröm. |
|
| Mennyi lëán, mind szeretöm, |
|
| Szökjünk, mind a kecskebéka. |
|
| Hogy nála bort nem iszik most, |
|
| Ha csak szénből szeretnél, |
|
| Éfjak vagyunk s nem tehetjük, |
| Hogy a lëánt ne szeressük. |
|
|
