Háromszékiek

I

Karcsú termetű virágom!
Tőlled várom bódogságom.
(Búzaszál)

II

Mikor egésszen elkészül,
Egy küs házikóba béül,
Nagyobb része mennybe szalad,
Küssebb része fődön marad.
(Dohány)

III

Sok lába van az ótárnak,
Mindennap réjta áldoznak.
(Asztal)

IV

Fenekem úgy szereti fenekedet,
Hogy ugyan kévánva kéván tégedet.
(Szék)

V

A nagy méhkas sűrűn rajzik,
Ha nap süti, mind elázik.
(Havazás)

VI

Mondja virág virágnak,
Várja végit világnak,
Két vén fának ledőtit,
S a meghótnak felkőtit.
(Azaz: mondja szerető szeretejének, hogy várakozzék, míg
bésetétedik, s az öregek lefeküsznek, s a tűz feléled a hamu alól.)

VII

Virág! várd végit a világnak, két vén fának ledőtit, mikor az elevent
a halott bétakarja, s az élő az érzéketlenre dől.

(Azaz: izeni Anis a szeretejének, hogy várja a napnak lementit, mikor apja, anyja
lefeküsznek, a tűzhelyen a hamu bétakarja a tüzet, s az égő gyertya hamva lekonnyad.)

VIII

Fogd a nyelit, nyomd a hegyit,
Ne irgalmazz neki semmit.
(Seprű)

IX

Elöl menyen fényeske,
Után’ menyen fejérke
Felbogozott farkával.
(Tő s cérna)

X

Úgy menyen, meg nem áll,
Fődön fekszik, fel nem áll,
Ágadzik, bogodzik, mégsem leveledzik.
(Folyóvíz)

XI

Nyírfa nyilalla,
Cserfa csattana,
Ezer madár megindula,
Egynek szárnya szakada,
S mind az ezer megálla.
(Osztovátán ha a fonal elszakad)

XII

Szemeddel látod, ráismersz,
De a bizon mégsem ő;
Jól tudod, hogy derék ember,
Pedig semmirekellő.
(Kép)

XIII

Küvül veress, belöl szőrös,
Fejibe párta, hátuljába páca.
(Csipkegyümölcs)

XIV

Izzadság csorgott sok ember homlokából,
Míg engem kivájtak az anyám hasából;
De hogy megszülettem, oly kedvessé lettem,
Hogy sok égő szűvet bolondommá tettem.
(Pénz)

XV

Azt kiáltsa egylábú:
Jere ki, kétlábú,
Mett eszen meg négylábú.
(Káposzta, ember, ökör)

XVI

Répréce, répiromba,
Tojik tízet, kőt kilencet,
Nevel negyvent.
(Fokhagyma)

XVII

Denden deszka, pereszlen kocka,
Hat ló hajtsa, hetedik havazza.
(Malom)

XVIII

A nainyám szoknyája,
Teméntelen sok fótja,
Még sincs egy őtés réjta.
(Kemence)

XIX

Hód elejti, nap felkapja.

(Harmat)

XX

Künn es áll, benn es áll.

Vagy:

Künn es kukucsi, benn es kukucsi.

(Ablak)

XXI

Künn es dob, benn es dob.

(Ajtó)

XXII

Fejér egyház féllábon áll.

(Gomba)

XXIII

Eszterhéjba fél lepény.

(Fül)

XXIV

Erdőn vágják, réten hízik.

(Villa, gereblye)

XXV

Dé királynak Dé leánya,
Dé pócon ül, Dé hímet varr,
Dé béaranyozza.
(Méh)

XXVI

Lábad között billentyű,
A kezedbe perrentyű,
Matika, matika,
A nagyapád szakálla,
Balog, addig tépegeted,
Míg nem bírod a kezedet.
(Fonás)

XXVII

Menyen a medve, morrog a májja.

(Malom)

XXVIII

Igyenes, mind a nádszál,
Magossabb a toronynál.
(Esőcsepp)

XXIX

Engem, téged levágának,
Engem reád akasztának,
Én es élek, te es élsz,
Könnyen magadénak téssz.
(Oltás)

XXX

Vízi bubucsi,
Kerti kukucsi,
Mezei szöcske.
(Hal, káposzta, nyúl)

XXXI

Húsból lettem, hús nem vagyok,
Fejér fődön táncolgatok,
Urak előtt kedves vagyok,
Sok hamisságot csinálok,
De oka egynek sem vagyok.
(Írótoll)

XXXII

Kicsi házikónak két világos ablaka,
Minden este bétáblázzák,
Minden reggel kitáblázzák.
(Szemek)

XXXIII

Négy édes-egy lakik egy kicsi kerek házikóba.

(Dió)

XXXIV

Úgy öleli, úgy öleli,
El sem tudja ereszteni*.
(Gyűrű)

XXXV

Egy székely embertől kérdé a más: Téged hogy hínak? – Nekem, felelé amaz, olyan
nevem van, hogy egyik béviszi a házba a tüzet, s a másik kihozza. Hogy híjják tehát?

(Mihály György)

XXXVI

Kétrét jobban elér, mind egyrét.

(Szorgalom)

XXXVII

Kétrét vékonyabb, mind egyrét.

(Nyomorult állapot)

XXXVIII

A ház elejibe kiült a gubormárton s onnét igazgassa a bolondokot.

(Kocsis)

XXXIX

Másfél fa – mi a’?

(Csép)

XL

Az érzéketlen teremtés eleven piross szemekkel hunyorgat*.

(Cseresznye)

XLI

Ó kas por este – mi a’?

(Vén halott)

XLII

Erdőn vágják s a falu bolondjait esszegyütti.

(Muzsika)

XLIII

Erdőn vágják, faluba nyeritt.

(Kendertiló)

XLIV

Erdőn átal vasvillás vitézek járnak.

(Kecskenyáj)

XLV

Erdőn átal végvásznakot teregetnek.

(Út, ösvény)

XLVI

Erdőn átal agyatlan kutyák ugatnak.

(Fejsze)

XLVII

Ha egy nem elég, legyen kettő belőlle.

(Házasság)

XLVIII

Olyan leánkám van: ha mozgatom, sír, ha nyugunni* hagyom, hallgat.

(Lánc)

XLIX

Melyik seprű seper legtöbbet?

(Az asszonyok hosszú szoknyája)

L

Nagy magatartással, nagy fennszóval perédikál a nagyszájú pap,
s minden szóra gestál. Mi a’?

(Harang)

LI

Olyan leánkám vala, hogy a lelke végignyólt* benne.

(Gyertya)

LII

Olyan tyúkom van, hogy a főd alá jár tojni.

(Pityóka)

LIII

Éltibe fán függ,
Hóta után lop.
(Lopótök)

LIV

Ne csúfolódjék kijed velem olyan véghetetlen,
mett bizon nállam nékül semmire sem tudna menni.

(Tükörben saját képed)

LV

Addig sírok, addig sírok, míg kedves szép angyalom letörli könnyeimet.

(Harmat)

LVI

Tíz húz négyet.

(Tehénfejés)

LVII

Olyan csidkóm van, aki maga alól a ganyét* kihányja.

(Fúrú)

LVIII

Mikor kel fel az ökör legelébb?

(Herélés után)

LIX

Egy tágos fejér mezőn sok feteke utat vernek.

(Írás)

LX

Minél egésségesebb, annál nehezebben érzi magát, s minél
inkább megfogyasszák egésségitől, annál könnyebben érzi magát.

(Boroshordó)

LXI

Mire ég a gyertya?

(A végire)

LXII

Két lik ësszenéz. Mi a’?

(Cseberfül)

LXIII

Az ellenség a házamra jöve, a házam kiszökék az
ellenség ablakán, s én az ellenség markába maradék.

(Halász, víz, háló, hal)

LXIV

Tërpe zsidó mennybe néz.

(Káposzta)

LXV

Ha tesznek hëzza, fogy, ha vesznek belőlle, nő.

Mi a’?

(Gödör)

LXVI

Melyik főd terem legtöbb jó s rossz gyümőcsöt?

(A fejér föld vagy a papiros)



Hátra Kezdőlap Előre