Udvarhelyszékiek

Keresztúrfiszékből


LXVII

Virág! mon’ meg virágnak,
Várja végit világnak,
A forgácsnak főszödésit,
Két vén fának eldölésit,
Míg az elevent a halott eltakarja.
(Azaz: a szerető várja végit, míg a gyertya kialszik, a forgácsot
felszedik, apja, anyja lefeküsznek, s a tüzet bétakarja a hamu.)

LXVIII

Kerek, mind az alma, ráncos, mind a szoknya,
Aki kitalálja egy gondolatjába,
Mindját egy pötákot nyomok a markába.
(Hagyma)

LXIX

Sem ajtaja, sem ablaka,
Mégis ki s bé járnak réjta.
(Még csak az ablak- s ágyhely van meg)

LXX

Négyen édösegyek vadnak zsidóságba,
Ajtó, ablak nékül, csinálatlan házba.
(Dió)

LXXI

Egy veréb hordozza,
Hat ökör nem bírja,
Sok városba van meg,
Csak Enyedön nincs meg.
(A V betű)

LXXII

Elöntém a mákomot,
Arra kérém rákomot,
Szödje föl a mákomot,
Ne kévánja káromot.
(Törvénykezés)

LXXIII

Elöl mönyön* médula,
Keze, lába korcsilya,
Szőr maga, szőr nadrága,
Szilágyi bárson szakála.
(Medve)

LXXIV

Lúd szántsa, embör hajtsa,
Fejér a fődje, feteke a magja,
Gonddal vetik bé. Mi a’?
(Írás)

LXXV

Amíg kicsi vótam, négy országot bírtam,
Hogy főneveködtem, fődet borongattam;
Hótom után pedig a táncba ugrottam.
(Bornyú: bírja kicsi korában az anyja négy csecsit; nagy korában boronál;
ha meghal, bocskor vagy csizma lesz a bőriből, s táncolnak vele.)

LXXVI

Högyön hó, gödörbe tó,
Harminckettőbe egy sincs jó.

(„Az én hajam szürke, az a hó; a szömöm* mindjá-mindjá megtelik könyvel,
az a tó; harminckét fogam közül egy sem jó” – így magyarázá Pucok Geci bá*.)

LXXVII

Vaslajtorján fölhágék,
Bőrszékömbe bészállék,
Csonttal vasat rágaték.
(Kengyelvas, nyereg, zabola, lófog)

LXXVIII

Amíg éltem, éltél, mind utánnam jártál. Hogy meghótál, megfogtál, mi hasznod van benne?
(Egy vadász sokáig kergetvén a havason egy madarat, a vadak megölték;
esztendő múlva a madár a koponyájára szállván innya, megborította.)

LXXIX

Útfélen pecsit les. Mi a’?
(Tövis)

LXXX

Útfélen üstököt borongatnak.
(Patkánytúrás)

LXXXI

Olyan lëánkám van, hogy szösz a lelke.
(Gyertya)

LXXXII

Erdőn átal aranygomolyákot hajgálnak.
(Nap, hold, csillagok)

LXXXIII

Kerti kukucsi,
Vízi bubucsi,
Mezei tacskó*.
(Tyúk, béka, nyúl)

LXXXIV

Árva bornyú anyátlan,
Puszta pajta födetlen,
Három verébnek hat szöme*,
Szenes csutak feteke.
(Abbiza)

LXXXV

Fityög-fityög, lóg-lóg,
Alol szőrös várja.
(Makk, disznó)

LXXXVI

A högyön való virág azt üzeni a mezőn valónak, hogy mikó talákozzanak.
Ez azt üzeni vissza: Szönmihály napján a fenyőágon, osztán a kendörágon.
(Szőlővirág izen a búzavirágnak: találkoznak Szentmihály napján a fenyőágon, a kenderágon,
mert az unitáriusok ekkor vesznek úrvacsorát, s az asztal fenyőfa, az abrosz kenderből szőtt.)

LXXXVII

Háromszáz arató mit csinál egy nap legtöbbet?
(Lyukat a búzaszálon)

LXXXVIII

Melyik ennek a széjös e világnak a legelső feje?
(„Az ekefő, mett a csinál a császárnak is önni”, Pucok szerint.)

LXXXIX

Egy disznyónak tíz malacca, mind a tíz szopik, még sincs egy is széjtől.
(Egy kerékbe tíz fentő, mindegyik szopja azt a kerékfejet,
még sincs egy is közböl, mert a mind szélytől van.)

XC

Mi az, aminek tíz lába s öt bocskora van?
(A kerékfő)

XCI

Melyik az a fa, amelyik főfelé gyökerezzik, s lefelé ágazzik?
(Az eszterhéj)

XCII

Mit csinál a gyertya?
(Hamvat)

XCIII

Hát az karónak mikó van mind a két vége a fődbe?
(Mikor a tetejibe fazakat húznak)

XCIV

A vak mikó lát?
(Mikor álmat lát)

XCV

Százból elvösznek kétszázat, mégis a száz megmarad: mi a’?

(Száz kanzsa* malac vagy egyéb bakféle, amit ki szoktak herélni.)

XCVI

Fölülék zörgődömre, elmönék zajgódomba, elévöttem hímecskét,
vöttem vélle tibódit, hazahoztam tibódit, töttem asztalra, odafuta váramüre,
elkapá tibódit, főkapám hebehurgyát, úgy megvágám váramürét,
hogy mindjá bédőle fitykalócsába. Mi a’?

(Szekér, vásár, pénz, hús, macska, vaskalán, góc* alja)




Hátra Kezdőlap Előre