Előszó

Tanulmánykötetet kiadni veszélyes vállalkozás. Ritkán lesz sikeres, hiszen nem tudni kinek szól, tematikailag túlságosan heterogén, és néha bizony előfordul, hogy egy kötetben a különböző szerzők ellentmondó nézeteket vallanak. Vannak persze kivételek, amikor például a szerkesztőknek olyan szerzői gárdát sikerül felvonultatniuk, akik egyenként is kellően érdekessé teszik a könyvet. A mi kötetünk szerzői a hazai környezettudomány jeles képviselői (a szerkesztők kivételével természetesen). A témaválasztás a megszokottnál is sokkal szerteágazóbb, ami nem csoda, ha meggondoljuk, hogy szinte ahány szerző, annyi szakma jelenik meg a kötetben, mérnök, közgazdász, geológus, geográfus, szociológus, agrármérnök, meteorológus, matematikus, történész, hogy csak a "fontosabbakat" soroljuk. Az köt össze bennünket, hogy a szerzők mindegyike elkötelezett a környezetügy iránt, és fontosnak tartjuk, hogy létrejöjjön és fejlődjön hazánkban is egy interdiszciplináris, a fenntartható fejlődés mindhárom dimenziójával integráltan foglalkozó környezettudomány.

A jelen tanulmánykötetet azonban nem az ebbéli törekvésünk megerősítésének szándéka, hanem a szakma egyik meghatározó személyisége, Láng István akadémikus iránti tiszteletünk és megbecsülésünk kifejezésének az igénye hozta létre.

Láng Istvánt a hazai közvélemény leginkább tudományszervezőként ismeri. Évtizedekig dolgozott a Magyar Tudományos Akadémián, évekig az MTA főtitkáraként. Tevékenységét az jellemzi, hogy bárhova is vezérli a sorsa, munkájának érzékelhető nyoma marad. Igen sokat tett az akadémiai intézményrendszer fejlődéséért, a magyar tudomány társadalmi és nemzetközi elismertetéséért. Mi azonban a kötet szerzőiként most elsősorban nem a hazai tudományosság szolgálatában végzett munkáját méltatjuk, hanem a környezetügy hazai és nemzetközi elismertetésében kifejtett erőfeszítéseiért és eredményeiért fejezzük ki köszönetünket.

Leginkább Láng Istvánnak köszönhető, hogy szakmánk el- és lemaradása a nemzetközi trendtől - éppen a környezetügy vonatkozásában - csupán alig néhány éves. Neki köszönhetjük, hogy a hazai környezettudomány még átmenetileg sem szűkült le a természettudományok területére, tudatosan törekedett rá, hogy a jogtudományok, a közgazdaságtudomány, a szociológia, a történettudomány és más diszciplínák a kezdetektől bekapcsolódjanak a környezetről alkotott nézeteink alakításába. Láng István nevét a nemzetközi környezetvédelmi szakma leginkább a Brundtland Bizottságban kifejtett tevékenysége kapcsán ismerte meg. A környezetvédelmi lexikon szerkesztőjeként ékes bizonyítékát adta annak, hogy mit tehet a korszerű, tudományfelfogás egy tudományág fejlesztése érdekében. Természetesen a környezetügyet sem kerüli el a kisajátítás veszélye. A különböző szakmák időnként előállnak azzal a gondolattal, hogy a környezetvédelem igazából az ő tudományáguk egyik részterülete. Láng István szakmai tekintélyét többek közt arra is használta, hogy a környezettudomány integratív, holisztikus jellegét hangsúlyozza. A Brundtland Bizottságban elfogadott fenntartható fejlődés fogalmat hazánkban senki sem ismeri jobban, és senki sem szemléli kritikusabban Láng Istvánnál. Türelmes viták tucatjaiban érvelt, hogy a fejlődés - ha jól értelmezik persze - mindig fenntartható.

Az új gondolatok iránti "féktelen" nyitottság talán a tudós legfontosabb jellemvonása.

A kötetet a szerzők tiszteletük jeléül írták Láng István "türelmes bölcsessége" és a környezettudomány hazai megteremtésében és népszerűsítésében végzett munkája elismeréseként. A kiadás apropóját az adja, hogy Láng István, aki tíz évig volt házigazdája a Fridrich Ebert Alapítvány környezetvédelmi vitáinak, ezt a fel-adatát átadta egy fiatalabb pályatársának, valamint az Országos Környezetvédelmi Tanács elnöki tisztségéből - az általa kezdeményezett szabály szerint - visszavonul. Szerencsére csak azért, hogy több ideje maradjon más irányú feladatai teljesítésére. Az átadáskor indokként szerényen ezt említette, de akik ismerjük, tudjuk, hogy azért is, hogy a rá annyira jellemző gondoskodással fórumot teremtsen a következő nemzedéknek.

Köszönetet mondanak a szerzőtársaknak az ellenszolgáltatás nélkül átadott tanulmányokért, a Friedrich Ebért Alapítvány magyarországi vezetőinek és az OKT-nak a kötet kiadásához nyújtott anyagi támogatásért, a szerkesztők:

Budapest, 2004. május
Bulla Miklós és Kerekes Sándor