| – Jere velem, Molnár Anna! |
| – Nem mehetek, Ajgó Márton! |
| Vagyon nekem hütös társam, |
| Hütös társam, jámbor uram, |
| Addig hítta, addig csalta, |
|
| | Elindulnak, mennek, mennek, |
| Hosszú útnak, rengetegnek; |
| Találtak egy burkos fára, |
| – Molnár Anna, édes kincsem! |
| Nézz egy kicsit a fejembe. – |
| Hát ott vagyon hat szép leány |
| Könny szemibűl kicsordula |
| – Mér sírsz, mér sírsz, Molnár Anna! |
| – Nem sírok én, Ajgó Márton! |
| Az hullott le az orcádra. |
| – Hogy hullana harmat mostan, |
|
| Készűlj, készűlj Molnár Anna! |
| Indulj föl a burkos fára! |
| – Nem megyek én, Ajgó Márton, |
| Nem szoktam én mászni fákon, |
| Mutass példát, menj előre, |
| Megtanulom majdég tőled. – |
|
| – Add föl, add föl Molnár Anna! |
| – Mindjárt, mindjárt jó katona. – |
| Úgy fölhajtá éles kardját, |
| Ketté csapá gyenge nyakát, |
| – Úgy kell néked, Ajgó Márton |
| Mér csaltál ki a házamtól! – |
|
| – Aluszol-e, jámbor gazda? |
| – Nem aluszom, jó katona! |
| – Adsz-e szállást éjszakára? |
| – Nem adhatok, jó katona: |
| Síró gyermek tűzhelyemen. |
| – Attól ugyan adhatsz szállást, |
| Hallottam én gyermeksírást. |
| – No ha úgy van, jere bé hát, |
| Eltöltünk itt egy éjszakát. |
|
| – Hallod-e, te jámbor gazda! |
| Hozz egy kupát vacsorára. |
| – Aj, a jó bor messze vagyon, |
| S a gyermekem kire hagyom? |
| Én viselek gondot rája. – |
| S hogy elmenjen, alig várja; |
| S míg a gazda borért jára, |
| Megszoptatta, megcsókolta, |
|
| Sírást nem hall, csudálkozik, |
| A gyermek tán azér hallgat, |
| Hogy a háznál idegen van. |
| S szól a vendég a gazdához: |
| – Hallod-e, te jámbor gazda, |
| Egyet kérdek, felelj rea: |
| Megszídnád-e, megvernéd-e? |
| – Meg se szídnám, meg se verném, |
| Még éltibe föl se vetném. |
| Kivel elmondtad a hitet. – |
|
| S holtig együtt maradának. |
|
|
