Kis Lilia

(A pogány király leánya)

A pogány király leánya,
Szépen sétál az utcába,
A szép kedves éfiúval,
Azt meglátá pogány király:
Megfogatá szép éfiút,
Feltéteté a várfokra.
Ott fúvatá hideg széllel,
Ott vereté az esővel.
Odamene kis Lilia,
Szépen termett szép viola:
– Mit csinálsz itt, szép éfiú?
– Én bizony csak mint egy árva,
Ki társától meg van válva… –
Hazamene kis Lilia,
Szépen termett szép viola:
– Atyám király, egyet szólnék,
Ha nehezen nem is esnék:
Azt izente szép éfiú,
Vétesse le a várfokról,
Ne fuvassa hideg széllel,
Ne veresse az esővel. –
Megfordula pogány király,
S úgy megrugá az ő lányát:
Piros szoknya elhasada,
Piros vére elindula,
S ahajt szörnyű halált hala.
Húzni kezdék hírharangot,
Meghallá a szép éfiú:
– Jaj, de szépen harangoznak,
Talán az én Liliámnak?
Jaj, ha ő megholt énértem,
Én is meghalok őérte. –
Lefordula a várfokról,
S ahajt szörnyű halált hala.

Tordátfalva (Udvarhely)


Bartók Béla-Kodály Zoltán: Erdélyi magyarság. Népdalok. Bp. 1923., 70. sz. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre