A fogoly katona

Leszállott a páva
Tengernek partjára,
Tengernek partjáról
Nagy török császárnak
Dali udvarába.
Onnét szálla páva –
Kényes pávamadár
Tömlec ablakára:
Ottan fúdogálá
Szomorú énekit
Szomorú fogságban –
Egy székely katona:
– Hej páva, hej páva!
Császárné pávája!…
Ha én páva volnék
Jó regvel felkelnék,
Folyóvízre mennék,
Folyóvizet innám,
Szárnyim csattogtatnám,
Tollamat hullatnám.
Fényes tollaimat
Szép leány fölszedné,
Az ő édesinek
Kalapjába tenné,
Bokrétába kötné. –
Hát ott üldögéle
Cifra ablakába
Császár szép leánya,
Gyönge violája,
Ahajt meghallotta
Szomorú énekit
Székely katonának.
– Nyiss ajtót, nyiss ajtót,
Fegyveres istrázsa!
Császár szép leánya,
Gyönge violája,
Tőled azt kivánja.
– Ki vagy te, ki vagy te,
Énekes katona?
– Nem látod: rab vagyok
Térgyig vasba vagyok.
– Székely fiú voltam,
Bátor fiú voltam;
Most semmi sem vagyok
S mégis a strázsának
Számolni kell rólam.
– Velem jössz te mostan
Énekes katona!
– Hova menjek én el,
Császár szép leánya?
– Cifra palotámba,
Éjjeli szállásra.
– Nem látod: rab vagyok?
Térgyig vasba vagyok. –
Ottan levéteté
Nehéz vasat róla
Fegyveres strázsával;
Ottan átölelé
Szegény székely legént
Két gyenge karjával.
Onnét elvezeté
Cifra palotába,
Ottan lefekteté
Puha selyem-ágyba.
– Enyém vagy te mostan
Szép fogoly katona!
– Van nekem szeretőm,
Császár szép leánya! –
Ajtón hallgatózék
A nagy török császár.
– Nyiss ajtót egyszerre,
Beste-lélek lánya! –
Jaj, nem nyitá ajtót,
Berugá a császár,
A nagy török császár.
Székely katonának
Ott fejét elvette,
Testét a tengerbe
Belé is vetette.
– Hát te beste-lélek!
Három halál közül
Melyiket választod?
Vízbe vettesselek?
Megégettesselek?
Vagy halálig tartó
Tömlecbe vesselek? –
Jaj, hiába kéri
Császár szép leánya,
Gyönge violája
A nagy török császárt.
Vízbe nem vetteté,
Tűzbe nem vetteté,
Záratá toronyba,
Szomorú fogságba.
Onnét siratozá
Szép fogoly katonát,
Onnét fúdogálá
Szomorú énekit
Székely katonának.
Szomorú énektől
Éjjel sem alhaték,
Nappal sem nyughaték
A nagy török császár.
– Hozzátok elémbe,
Beste-lélek lányát! –
Eleibe vitték.
– Hát te mit énekelsz,
Beste-lélek lánya!?
Éjjel nem alhatom,
Nappal nem nyughatom!
– Szomorú énekit
Székely katonának…
– Egyszerre vigyétek,
A tűzbe vessétek!
Egyszeribe vitték,
A tűzbe vetették.
Tűz meg nem égette
Császár szép leányát,
Gyönge violáját.
– Egyszerre vigyétek,
Tengerbe vessétek
Beste-lélek lányát!
Székely katonához… –
Egyszeribe vitték,
Tengerbe vetették.
Tenger béfogadta,
Szépen eltakarta,
Székely katonával
Egy helyre habarta
Császár szép leányát,
Gyönge violáját!

Csíkszentsimon (Csík)


Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872. 43.




Hátra Kezdőlap Előre