Egy fiatal lány szeretője, aki katona volt, a háborúban elesett. A lány még egyszer szerette volna látni kedvesét. Elment hát egy boszorkányhoz tanácsot kérni. Ez azt mondta neki: – Nagypénteken éjjel menj ki, lányom, a temetőbe a szeretőd sírjához, végy le egy darabkát a keresztjéből és úgy éjjel 11 óra tájt főzd bele a kásába. Ha aztán püffög a kása: a szeretőd is megjön. A lány megtette. A kása püffögött, az ajtón pedig zörgetni kezdett valaki:
Hanem azért mégiscsak beeresztette.
Hanem azért mégiscsak főzött.
Hanem azért mégiscsak megterített.
Hanem azért mégiscsak adott neki.
Hanem azért mégiscsak leült melléje.
Hanem azért mégiscsak megcsókolta.
Hanem azért mégiscsak elindult vele. De amint kifelé mennének, Ilona letekint a szeretője lábára és észreveszi, hogy lólábai vannak. Ezen aztán nagyon megrémült és elkezdett énekelni:
Az ördög pedig azt mondta: – Szerencséd, hogy az angyalokat hívod, különben rögtön széttéptelek volna. Mert hát az ördög vette ám fel a szeretője alakját.
Szekszárd (Tolna) |
|