Komáromi szép lány

(Az elrabolt lány)

Lefelé folyik a Tisza, Duna vize –
Azon mén, azon mén egy szép arany gálya,
Abba van, abba van egy csúf török vajda.
Arra mén, arra mén komáromi szép lány, –
Két korsót karjára, úgy mén a Dunára.
– Adjál vizet, adjál, komáromi szép lány!
– Hogy adjak, hogy adjak, te csúf török vajda?
Te Duna közepin, én a Duna szélin! –
Nyújtja a korsaját: – fogja fehér karját,
Rántja az gályára, gálya tetejire…
– Ölelj mög hát engöm, komáromi szép lány!
– Öleljön mög tégöd pokolbéli sátán! –
– Csókolj mög hát engöm, komáromi szép lány!
– Csókoljon mög tégöd vadbéli oroszlán! –
– Feküdj le hát mellém, komáromi szép lány!
– Feküdjön le melléd magyarok fegyvere! –

Pofon vágta vaskesztyűvel. Folyt a piros vére orrán-száján.

 

– Dunának feneke: koporsóm feneke…
Dunának két széle: koporsóm két széle…
Dunának habjai: az én szömfödelem…
Dunának halai: koporsó szögei…
Dunai halacskák: az én siratóim…
Az égi madarkák: az én éneklőim…
Halászok, halászok, dunai halászok –
Csütörtökön délre engöm kifogjatok,
Engöm kifogjatok, el is temessetök!
Ruháim, ruháim, legszöbbik ruháim –
Szögrűl lehulljatok, összeborúljatok,
Úgy tudja mög anyám, hogy engöm sirattok!
Beugrott, beugrott Duna közepibe;
Halászok kifogták csütörtökön délre.
Legszebbik ruhái szögrűl lehullottak,
Szögrűl lehullottak, össze is borúltak.

Arrúl tudta mög az anyja, hogy möghalt a lánya.

 

Magyarszentmihály (Torontál)


Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 1960. 192-193.




Hátra Kezdőlap Előre