Lefelé folyik a Tisza, Duna vize – |
Azon mén, azon mén egy szép arany gálya, |
Abba van, abba van egy csúf török vajda. |
Arra mén, arra mén komáromi szép lány, – |
Két korsót karjára, úgy mén a Dunára. |
|
– Adjál vizet, adjál, komáromi szép lány! |
– Hogy adjak, hogy adjak, te csúf török vajda? |
Te Duna közepin, én a Duna szélin! – |
|
Nyújtja a korsaját: – fogja fehér karját, |
Rántja az gályára, gálya tetejire… |
|
– Ölelj mög hát engöm, komáromi szép lány! |
– Öleljön mög tégöd pokolbéli sátán! – |
– Csókolj mög hát engöm, komáromi szép lány! |
– Csókoljon mög tégöd vadbéli oroszlán! – |
– Feküdj le hát mellém, komáromi szép lány! |
– Feküdjön le melléd magyarok fegyvere! – |
|
|
Pofon vágta vaskesztyűvel. Folyt a piros vére orrán-száján.
– Dunának feneke: koporsóm feneke… |
Dunának két széle: koporsóm két széle… |
Dunának habjai: az én szömfödelem… |
Dunának halai: koporsó szögei… |
Dunai halacskák: az én siratóim… |
Az égi madarkák: az én éneklőim… |
|
Halászok, halászok, dunai halászok – |
Csütörtökön délre engöm kifogjatok, |
Engöm kifogjatok, el is temessetök! |
|
Ruháim, ruháim, legszöbbik ruháim – |
Szögrűl lehulljatok, összeborúljatok, |
Úgy tudja mög anyám, hogy engöm sirattok! |
|
Beugrott, beugrott Duna közepibe; |
Halászok kifogták csütörtökön délre. |
Legszebbik ruhái szögrűl lehullottak, |
Szögrűl lehullottak, össze is borúltak. |
|
|
Arrúl tudta mög az anyja, hogy möghalt a lánya.
Magyarszentmihály (Torontál)
|