Elfogának két szép rabot…

(A fiát föl nem ismerő anya)

Elfogának két szép rabot:
Egyik szép rab Bíró János,
Másik szép rab Bíró Kata,
Másik szép rab Bíró Kata.
– Nézz te vissza, édes hugom,
Nem jönnek-e az törökök,
Nem jönnek-e az törökök,
Az törökök s az tatárok?
Nem jönnek-e az törökök,
Nem jönnek-e az tatárok,
Engem itten összevágnak,
Téged innet visszavisznek.
Bujj bé, húgom, vízmosásba,
Ott könyörögj az Istennek,
Ott könyörögj az Istennek,
S két karomnak győzedelmet.
S két karomnak győzedelmet,
Paizsomnak erős elmet.
S két karomnak győzedelmet,
Paizsomnak erős elmet. –
Őt megsegíté az Isten,
S csak egy maradt hírmondani.
Őt megsegíté az Isten,
S csak egy maradt hírmondani.
– Bujj ki, húgom, vízmosásból
Induljunk el hazafelé.
Bujj ki, húgom, vízmosásból,
Induljunk el hazafelé.
Mikor mennek vala
Atyja kapujánál,
Szóval így felele:
– Menj bé, édes húgom.
Menj bé, húgom, menj bé
Az atyánk házához,
Kérjél szállást nékünk,
Bár az éccakára,
Bár az éccakára,
Bár az ajtó mellett!
– Asszonyom, asszonyom,
Nagyságos asszonyom!
Adjon szállást nékünk,
Bár az éccakára,
Bár az éccakára,
Bár az ajtó mellett.
Most jövünk Törökországbúl,
Egy bátyámmal vagyok,
Jó bátyámmal vagyok itten
Igen megvagdalták.
– Menj ki, kódus, menj ki,
Mer én az kódusnak,
Mer én az kódusnak
Bűzit nem állhatom!
Avval csak kiszalad
A szegény rableány,
Udvaron találá
Az ő édesapját.
– Gazduram, gazduram,
Nagyságos gazduram,
Adjon szállást nekünk,
Bár az éccakára,
Bár az éccakára,
Bár az istállóba.
Most jövünk Törökországbúl,
Egy bátyámmal vagyok,
Jó bátyámmal vagyok itten
Igen megvagdalták.
– Meglehet, meglehet,
Te szegény rableány, –
Meglehet, meglehet,
Te szegény rableány…
– Húgom, édes húgom,
Most mán reám hallgass,
Első kakasszókor
Én lebetegedem;
Első kakasszókor
Én lebetegedem,
Másod kakasszókor
Egy mirigyem szökik;
Másod kakasszókor
Egy mirigyem szökik,
Harmad kakasszókor
Világból kimúlok.
– Bátyám, édes bátyám,
Lelkem, szívem bátyám!
Mi ugyan béjártuk
Az Törökországot,
Vissza es eljutánk
Az atyánk házához.
Vissza es eljutánk
Az atyánk házához,
Szállást kértünk vala
Az édesanyánktól.
Szóval így felele:
– Menj ki kódus, menj ki,
Mer én az kódusnak
Bűzit nem állhatom.
Ezt ajtón hallgassa
Nagyobb asztalinas,
Mondá asszonyának:
– Nagyságos asszonyom!
Sírást még hallottam,
De ollat sohasem:
Egyik kódus meghót,
Másik úgy sirassa,
Egyik kódus meghót,
Másik úgy sirassa:
Bátyám, édes bátyám
Lelkem szívem bátyám!
Mi ugyan béjártuk
Az Törökországot,
Vissza es eljutánk
Az atyánk házához.
Vissza es eljutánk
Az atyánk házához,
Szállást kértünk vala
Az édesanyánktól.
Szóval így felele:
Menj ki kódus, menj ki,
Mer én az kódusnak
Bűzit nem állhatom.
Akkor csak szalada
A nagyságos asszony,
Az ajtót megnyitá,
Szóval így felele:
– Hogyha tudtam vóna,
Hogy fiam s lányom vagy,
Nemhogy ajtó mellé
Szállást n’ adtam vóna.
Nemhogy ajtó mellé
Szállást n’ adtam vóna,
Hanem kebelemre
Bezártalak vóna…
S avval megölelé
S szörnyű halált hala.

Csíkmadaras (Csík)


Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. 1908. 44-45. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre