Kis Júlia

(A két királygyermek)

– Hallod-e, te királyúrfi!
Jere este guzsalyasba.
– Nem mehetek, te királylány,
Hogy juthatnék túl a Dunán,
Este későn sötét leszen,
S a Dunába beléesem.
– Vagyon nekem szövétnekem,
Tornácomba kitétetem,
S meg is gyújtom, mihelyt lehet,
Világánál átaljöhetsz. –
Megindula királyúrfi
Este későn guzsalyasba;
S beléesék a Dunába,
A Dunának közepibe.
Úgy sír, úgy sír királyleány
Királyleány, kis Júlia.
Szóval kérdi asszony-anyja:
– Mér sírsz, fiam, kis Júlia?
– Hogyne sírnék asszony-anyám,
Elvesztettem gyöngyös pártám,
Beléesett a Dunába,
A Dunának közepibe.
– Vagyon nekem gyöngyös pártám,
Azt én mindjárt neked adom.
– Nem kell nekem senki másé,
Csak kell nekem a magamé.
Hallod-e, te asszony-anyám,
Hívassuk fel Bíró Jankót,
Bíró Jankót, vízi-búvárt,
Hogy fogja ki gyöngyös pártám…
Hallod-e, te Bíró Jankó,
Vedd ki az én gyöngyös pártám! –
– Nem kapok én gyöngyös pártát,
Csak kapok én király fiát.
– Az kell, az kell Bíró Jankó,
Bíró Jankó, vízi-búvár.
Hozd fel ide palotámba,
Tedd fel ide én ágyamba! –
Úgy sír, úgy sír királyleány,
Királyleány, kis Júlia:
Neki szíve meghasada,
Mindjárt szörnyű halált hala.
Az egyiknek csináltattak
Fejér márványkő koporsót,
A másiknak csináltattak
Vörös márványkő koporsót.
Virágos kertbe temették,
Egymás mellé elültették;
Az egyikre palántáltak
Fejér csíkos tulipántot,
A másikra palántáltak
Tiszta vörös tulipántot.
A szerelmeseknek lelke
Élő tulipánttá leve,
S addig s addig nevelkedtek,
Amíg összeölelkeztek.

Udvarhelyszék


Magyar Népköltési Gyűjtemény. I. Székelyföldi gyűjtés. Bp. 1882. 183-184.




Hátra Kezdőlap Előre