Elindult a vitéz, vitéz a kegyessel, |
Nagy rengeteg erdőn, csak magában ketten, |
|
– Hé kegyes, hé kegyes, kezdjed énekedet, |
Szomorú nótával újítsd a szívemet. |
|
– Nem kezdem, nem kezdem, az énekem hangos. |
Meghallják, meghallják a tízes tolvajok. |
|
Tégedet megölnek, engem elrabolnak. |
Tégedet megölnek, engem elrabolnak. |
|
A vitéz a kegyest rögtön arcul csapá, |
Kegyes is elkezdi szomorú nótáját, |
|
– Pajtásim, pajtásim, kenyeres pajtásim, |
Nem t’om, mit hallottam, nem t’om, mit hallottam, |
|
Trombitaszót hallék, avagy muzsikaszót, |
Trombitaszót hallék, avagy muzsikaszót, |
|
Gyertek, álljuk útját! – Rögtön útját állják, |
A vitézt megölték, kegyest elrabolták. |
|
– Hé kegyes, hé kegyes, szánod-é, bánod-é, |
Szánod-é, bánod-é vitéznek halálát. |
|
– Nem szánom, nem bánom, de mégis sajnálom, |
Hogy a szép gyolcsingét piros vérben látom, |
|
– Hé kegyes, hé kegyes, ki leánya voltál? |
– Ez s ez vármegyének ez s ez király lánya, |
|
– Ha te lánya voltál, én meg fia voltam. |
Az apám zsebéből tíz aranyat loptam, |
|
Hé kegyes, hé kegyes, ne mondd az apámnak, |
Ne mondd az apámnak, találkoztál velem. |
|
Az apai szívét ne gyötörje bánat, |
Hogy ne tudja sorsát egyetlen fiának. |
|
Magyardécse (Szolnok-Doboka)
|