Ó, mit búsulsz, kis gilice

(A hűség próbája)

– Ó, mit búsulsz, kis gilice,
Aki társát elvesztette.
Társát egy vad elkergette,
Talán eddig meg is ölte.
– Én elmegyek arra helyre,
Hol kiomlott piros vére,
Hol szaggaták szálkás husát,
Ott rakatok egy kápolnát.
A csontjából kirakatom,
A vérivel föliratom,
Hogy vagyon az árva dolga,
Ki hazáját rég elhagyta.
Én egy igaz árva voltam,
Ki hazámat rég elhagytam,
Víz mentére elindultam,
Ha megtalálom a társam.
A királyné ablakában
Egy kis arany galickában
Megtaláltam, de rabságban,
Igy énekelt bánatában;
Hej, gilice, kis gilice,
Mért jöttél te ilyen messze!
Menj vissza, te arra helyre,
Honnét jöttél ilyen messze! –
S visszafordult arra helyre,
Honnét jött ilyen messzére,
Fejét földre csüggesztette,
Szárnyát széjjel terjesztette,
Magát holttá eresztette,
Hogy a társát elvesztette.

Székelyföld


Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872. 40-41.




Hátra Kezdőlap Előre