Dancsuj Dávid

Bodok felett vagyon egy kis sűrű berek,
Szegény Dancsuj Dávid aközött kesereg,
Nem jó, Dávid, nem jó, sírni, keseregni,
Ha meglát valaki, hova tudsz ellenni?…
Az a fekete föld ketté hasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid beléborúlhatna!
De a fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé sem borúlhat.
– Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bölcsőmet megrendítette vót.
Köszönöm apámnak s az édesanyámnak,
Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,
Az ország rabjának.
Mennyi égen csillag, íródeák vóna,
Mennyi réten fűszál, mind pennaszár vóna,
Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna,
Veres tenger habja mind tentalé vóna:
Az én sok bánatim mégse férne réa,
Mégse férne réa.

Székelyföld


Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872., 35-36.




Hátra Kezdőlap Előre