Szépen legel a kisasszony gulyája…

(A kisasszony gulyája)

Szépen legel a kisasszony gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
– Szívem gulyás, terítsd le a subádat!
– Kisasszonyka, nem terítem a subám,
Mer behajtja édesapád a gulyám.
– Már te avval, gulyáslegény, ne gondolj;
Kiváltja az édesanyám, ha mondom…
– Édesanyám, váltsa ki a gulyáját!
Velem töltötte el az éjszakáját…
– Jányom, jányom, jányomnak se mondalak,
Ha én téged egy gulyásnak tartalak.
– Nem bánom én, édesanyám, tagadj meg,
Az én szívem a gulyásér hasad meg!…
– Kivágatom az erdőbe azt a fát,
Kire szegény gulyáslegényt akasztják.
Fújja a szél haját, ötszél gatyáját,
Összeveri a sarkantyús csizmáját.
– Ássák nekem a mélységes temetőt,
Sárga homok szíjja fejér testemet,
Szívem, gulyás, sajnálsz-e te engemet?…

Salgóvidék (Nógrád)


Pap Gyula: Palóc népköltemények. Sárospatak, 1865., 11. sz.




Hátra Kezdőlap Előre