Szépen legel a kisasszony gulyája, |
A kisasszony maga sétál utána. |
Még messziről kiáltja a gulyásnak: |
– Szívem gulyás, terítsd le a subádat! |
|
– Kisasszonyka, nem terítem a subám, |
Mer behajtja édesapád a gulyám. |
– Már te avval, gulyáslegény, ne gondolj; |
Kiváltja az édesanyám, ha mondom… |
|
– Édesanyám, váltsa ki a gulyáját! |
Velem töltötte el az éjszakáját… |
– Jányom, jányom, jányomnak se mondalak, |
Ha én téged egy gulyásnak tartalak. |
|
– Nem bánom én, édesanyám, tagadj meg, |
Az én szívem a gulyásér hasad meg!… |
|
– Kivágatom az erdőbe azt a fát, |
Kire szegény gulyáslegényt akasztják. |
Fújja a szél haját, ötszél gatyáját, |
Összeveri a sarkantyús csizmáját. |
|
– Ássák nekem a mélységes temetőt, |
Sárga homok szíjja fejér testemet, |
Szívem, gulyás, sajnálsz-e te engemet?… |
|
|