Szabú Vilma

(A gyermekgyilkos leányanya)

Arra alá dörög az ég alja,
Szabú Vilma paradicsomalma;
Nem jó íze van annak az almánok,
Kit a Vilma választott magánok.
Szabú Vilma kiment az erdűre,
Lefeküdt a tőfa levelire.
Ötöt-hatot kiáltottak neki,
– Kelj föl Vilma, mert meglát valaki! –
Szabú Vilma nem vette tréfára,
Beszaladt a közeli csárdába;
Csak ippeg hogy ajtaját becsukta,
Kilenc zsandár zörgetett hozzája.
– Szabú Vilma, nyisd ki az ajtúdat,
Hová tetted három magzatodat?
– Kettüt dobtam Tisza fenekire,
Egyet ástam cédrusfa tüjibe.
– Vilma, Vilma, nem fáj a te szüved,
Hogy megölted három gyermekedet?
– Dehogynem fáj, talán meg is hasad!
Halálomig zörgetem a vasat.

Páka (Zala)


Gönczi Ferenc: Göcsej népköltészete. Zalaegerszeg, 1948., 279-280.




Hátra Kezdőlap Előre