– Szomorú hír, amit itt most beszélek, |
Arra kérem, mindenki figyelje meg! |
Takács Laci, sem gulyája, sem nyája, |
Más ölébe ül a Julcsa babája. |
|
– Állj meg, kedves kis Juliskám, megkérlek, |
Ne add oda szívedet más legénynek! |
Mert az enyém a tiedért hasad meg, |
Ha a tiéd az enyémé nem lehet. |
|
– Elmehetsz már, Takács Laci, magadra, |
Találtam én náladnál gazdagabbra. |
Mit ér nekem a csinos barna legény, |
Ha nincs neki vagyona, és oly szegény. |
|
A faluba muzsikaszó hallatszik, |
Kis Juliskát esküvőre kisérik, |
Elöl megyen Kis Juliska és párja, |
Utána meg az ő régi babája. |
|
– Állj meg, kedves kis Juliskám, megcsaltál, |
Ezen szerencsétlen napra virradtál. |
Gyászba borul mindjárt a te menyegződ, |
Temetésre fordul a te esküvőd. |
|
Egy puffantás épp a templom ajtóba, |
A menyasszony halva esik a porba. |
– Jaj Istenem, jaj Istenem, jaj nekem, |
Mindjárt elfolyik a szép piros vérem. |
|
A faluba a harangot kondítják, |
Esküvőről temetésre fordítják. |
Ki a fiát, ki a lányát siratja, |
Szép fiatal korba mennek a sírba. |
|
|