Takács Laci

– Szomorú hír, amit itt most beszélek,
Arra kérem, mindenki figyelje meg!
Takács Laci, sem gulyája, sem nyája,
Más ölébe ül a Julcsa babája.
– Állj meg, kedves kis Juliskám, megkérlek,
Ne add oda szívedet más legénynek!
Mert az enyém a tiedért hasad meg,
Ha a tiéd az enyémé nem lehet.
– Elmehetsz már, Takács Laci, magadra,
Találtam én náladnál gazdagabbra.
Mit ér nekem a csinos barna legény,
Ha nincs neki vagyona, és oly szegény.
A faluba muzsikaszó hallatszik,
Kis Juliskát esküvőre kisérik,
Elöl megyen Kis Juliska és párja,
Utána meg az ő régi babája.
– Állj meg, kedves kis Juliskám, megcsaltál,
Ezen szerencsétlen napra virradtál.
Gyászba borul mindjárt a te menyegződ,
Temetésre fordul a te esküvőd.
Egy puffantás épp a templom ajtóba,
A menyasszony halva esik a porba.
– Jaj Istenem, jaj Istenem, jaj nekem,
Mindjárt elfolyik a szép piros vérem.
A faluba a harangot kondítják,
Esküvőről temetésre fordítják.
Ki a fiát, ki a lányát siratja,
Szép fiatal korba mennek a sírba.

Vice (Szolnok–Doboka)


Kallós Zoltán: Balladák könyve, újabb bővített kiadás Bp. 1973., 518-519.




Hátra Kezdőlap Előre