Baróti János voltam én idáig, |
Éltem huszonnyolc éves koromig, |
De az idő rövidre volt mérve, |
Ki kell költöznöm a temetőbe. |
|
Kovács János véremet ontotta, |
Egy szóért ezt érdemeltem tőlle. |
Ki kell költöznöm a temetőbe, |
Kilós követ vágott a fejembe. |
|
A templomba szépen harangoznak, |
A leányok szépen sorakoznak, |
Kisérjetek ki a temetőbe, |
Hogy búcsúzzam tőlletek örökre. |
|
Édesanyám, csak az a kérésem: |
Márványkövet állittasson nékem. |
Márványkőre az legyen ráírva: |
Kovács János tett engem a sírba. |
|
|