Ha bemegyek a közkórház kapuján, |
Jön a portás, mutatja az irodát: |
– Jobbra tessék, balra írják a nevét. |
Ápolónő készíti a fekhelyét. |
|
Kolozsvári kórház-utca homokos, |
Rajta sétál Mátyás doktor, főorvos, |
Tüzes lápisz, éles kés a kezébe, |
Fehér vizitsapka van a fejébe. |
|
Ha felmegyek az első emeletre, |
Ilus madám mérgelődik előre: |
– Tessék, kérem, itt a maga fejlapja, |
Hogy ne járjon egész nap a nyakamra! |
|
Kilenc óra, csengetnek a vizitre, |
Főorvos úr siet az emeletre, |
Felteszi a fehér vizitsapkáját, |
Úgy hallgassa minden beteg panaszát. |
|
Négy ablaka van a műtőszobának, |
Ahol minden beteget operálnak, |
Sírnak-rínak, keseregnek szegények, |
Mikor a műtőasztalra kerülnek. |
|
Mikor vége van az operálásnak, |
Kicsenget a főorvos a madámnak: |
– Madám, kérem, vigyázzon a betegre, |
Nehogy elaludjon szegény örökre! |
|
|