nem ölik meg őt a pompás öltözékért – A vesztett rigómezei⁺ csatából menekülő Hunyadi János⁺ történetének – föltehetően néphagyományból merített – motívuma. A Bonfini által megörökített esemény szerint Hunyadi véletlenül két haramiába botlott. Ezek a fegyvertelenül és kiéhezve érkező hőst kirabolták, de végül hajba kaptak egymással, és így legyőzte őket. Később egy pásztor segített neki a menekülésben. „Amikor továbbment, az ötödik napon éhezéstől és járástól elgyöngülve egy pásztorra bukkant. Ahogy megpillantották egymást, először mindkettő megtorpant, de mert a pásztor már messziről felfigyelt Hunyadi arcának fenségességére, ez meggátolta – mint Scipióról és a rablókról is olvashatjuk – hogy a pásztor erőszakot kövessen el. A félig-meddig alélt Hunyadi sem merte őt megtámadni. Később, hogy kölcsönösen köszöntötték egymást, megbékélve és a kölcsönös gyanakvást eloszlatva beszélgetni kezdtek. Hunyadi az isteni szeretetre hivatkozva mindenekelőtt kenyérért könyörgött; a pásztor a nevét kérdezte, s hogy mi történt vele. Miután a pásztor végighallgatta a férfiú sorsát, szánalom kelt benne, de mert ígéretekkel is elhalmozták, nem messze levő házába vezette, hagymát, kenyeret és vizet tett vendége elé.” (Antonio Bonfini: Rerum Ungaricarum decades Edd. I. Fógel-B. Iványi-L. Juhász t. III. dec. III. lib. VII. 165-166. Téglásy Imre fordítása)