A mű szövegét tartalmazó kiadvány: Concordantz unnd vergleychung / des alten und newen Testa– / ments / durch Augustin Hirsch– / fogel kürzlich zusamen / getragen. Gedruckt zu Wienn in Österreych / durch Egidium Adler. 1550. Lelőhelye: Österreichische Nationalbibliothek, Wien. Jelzete: 20. Dd 327. 8⁰. A mű metszeteit tartalmazó kiadvány címe: Vorredt und eingang // der Concordantzen alt und // news Testaments / Durch Pereny Petri // eins rails / Und nachuolgents durch // Augustin Hirschfogel⁺ / sampt mer // Figuren und Schriften erwey– / tert / und in druck pracht.

A címfelirat alatti metszet nyitott könyvet ábrázol, melynek bal lapszárnyán két kerub⁺tól körülröpült frigyláda látható, alatta e felirat: „Moses mandavit legem.” A jobb lapszárnyon győzelmi zászlót tartó bárány képe, alatta e felirat: „Christus reconsiliavit peccatores.” Az Ó– és Újtestamentumot jelző könyv lapjainak élén balra: „Via”, jobbra: „Vita” felirat. A könyvet tartó alap szélén az 1550-es évszám és a művész monogramja: A és H betűk. Az egész kép fölött ez olvasható: „Ecce agnus Dei qui tollis peccata mvndi. Mis[erere] nobis.” A kiadvány nem tartalmaz impresszumra vonatkozó adatokat, de gyanítható, hogy ez is Adler bécsi műhelyében, 1550-ben jelent meg. Lelőhelye: Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel. Jelzete: 35.3 Geom. 2⁰.

Perényi Péter⁺ szerzői mivoltát megerősíti egy wolfenbütteli, képeket és verseket együtt tartalmazó kötet is, melynek hiányzó, nyomtatott címlapját e kézírással pótolták: „Perenni Peter was gefangenn nach gotlicher schrift thet verlangen-bracht alt vnd new testament zvsamen-wolds schenken kuniglichen nammen.” (Harsányi István: Perényi Péter⁺ eddig ismeretlen munkája. Sárospataki Református Lapok 1918. 163-165.) Karl Schwarz fellelt egy „eredeti” kéziratot (Österreichische Nationalbibliothek K. S. 84), egy „normálpéldányt” (Österreichische Nationalbibliothek Hb. K. S. 425) és egy színezett kiadványt is (Nürnberg [?] K. 1092 g). (Karl Schwarz: Augustin Hirschvogel. Ein deutscher Meister der Renaissance. Berlin 1917) Augustin Hirschvogel und Peter Perényi című cikkében (Zeitschrift Für Bildende Kunst 1916-1917. e. Heft) még egy berlini és egy müncheni példányt is említ.

A metszetek dátumai közül az 1547. jelzésűek arra engednek következtetni, hogy a fogoly Perényi legkésőbb ekkor adhatott megbízást Hirschfogelnek⁺ az illusztrációk elkészítésére. A tervbe vett összes vers megírásával ő maga már nem készülhetett el, halála megakadályozta ebben. Hirschfogel a Perényi által föltehetően latinul írt verseket németre fordította, majd újabbakat is írt hozzájuk, és így jelentette meg. A mű magyar címét talán kissé önkényesen de a megbízó és társszerző Perényi emlékét mindenképp tisztelve alakítottuk ki. Vajda Endre a klapanciaszerű versezetek fordításánál tudatosan igyekezett érzékeltetni, hogy Hirschfogel költői képessége korántsem volt arányban művészi tehetségével. Az eredetitől eltérően központozással adjuk közre a másként nehezen érthető szövegeket. A versek melletti jegyzetek a Biblia vonatkozó helyeire utalnak. A teljes metszetanyagból – terjedelmi okok miatt – sajnos csak néhányat közlünk.