Az Ó- és Újtestamentum párhuzamos helyei Perényi Pétertől+,
miket Augustin Hirschfogel még több képpel és írással is
bővített és kinyomtatott*

Elöljáró beszéd

Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet, a napot és a holdat, a szárazat és a vizet, és minden földi élőlényt. Mindent a hasonlóval párba állított, a férfit is a nővel, kiknek alárendelte összes alkotását, és mindennek megadta az ő ellenpárját: a jobb szemnek a balt, a jobb kéznek a balt, hogy mindegyik a másikat szolgálva és annak megfelelve tanítsa a másikat, és teljesítse célját Isten rendeléseként. Isten tehát az Ó- és Újtestamentumot is úgy rendezte el és szerkesztette egybe, hogy az egyik a másika nélkül teljesen nem is érthető, amint hogy jobbunkat sem tudjuk megtisztítani a bal kezünk nélkül, és azt mondani, nem kellesz avagy megleszek én nélküled. Isten tehát példaként úgy szerkesztette össze és egybe az Ó- és Újtestamentumot, hogy az egyik a másika nélkül nincs meg, de nem is lehet, ezért helyes, ha Isten frigyládájának fedelén is két kerub+ van. Így törekedtem én is, nem a nagyon tudósoknak, hanem azoknak, kiknek szegényesebb az eszük, az Ó- és Újtestamentumból némely ábrát egybeszerkesztve összehasonlítani úgy, mint mikor valaki valamit egy tükör elé tart, és mindegyre ugyanazzal néz kitartón szembe, avagy pedig abban hasonlóságot tapasztal vagy ismer föl. Maga Krisztus is mindig példázatok és párhuzamok által beszélt, midőn arra intett és tanított, hogy utána, őt követve menjünk, szólván:

Tanulmányozzátok az Írást, mely tanúságot tesz rólam. És a
 végső napokban, így mondja az
 Úr, példázatokkal szólanak majd, hogy az Úr neve min-
 den teremtményében dicső-
 ítve legyen mostantól
 fogva mindörökké.
 Ámen.
 *

Téglásy Imre fordítása

1*

Szunemi asszony szíve kétkedik
 Ám fájdalom nélkül fia születik
Az anyjának ölében elaludt
 Gyógyultan ébreszti fel Elizeust.

1*

Isten parancsára küldetett el
 Minékünk Máriához Gábriel.
Akár a szunemi nő, ő sem hiszen,
 Ám amint Isten akarja, úgy legyen.

2*

Isai küldi fiát, Dávidot,
 Hozzon hazulról ételt legott
Vérei és Saul látják, miképpen
 Száll a népre üdv, Góliátra szégyen.

2*

Máriához Istentől angyal küldetett,
 Hírdetvén, Jézust kín nélkül szüli meg
Dávidnak magvából a megváltót,
 Ő kételkedve hallgatja a szót.

3*

Tizenkét vesszőt vesznek elé,
 Köztük kizöldült az Ároné
Mit az oltárra helyheztek ott,
 S ez mindnyájunknak üdvöt hozott.

3*

Így zöldell nekünk is Krisztus vesszeje,
 Amelyet Isten keze ültete.
Igaz áldozat értünk valóban,
 Ökör s szamár közt egy istállóban.

4*

Meghallaték az egyiptomi nyomor
 Hóreben adá tudtul a bokor,
Hogy Isten Mózest küldi ki
 Izrael népét megváltani.

4*

Pásztoroknak mezőn ígyen hirdettetett:
 Hogy bűn nélkül egy ember született,
Ki Isten által, szűztől leve,
 Világot megvált, Krisztus a neve.

5*

Bálák Bileámnak üzenetet
 Küld, Izraelt átokkal rontsa meg
Bileám nyomban visszaüzen,
 Isten áldása van Izraelen.

5*

Keletről jött és nyugatról jött,
 Három szent király, ez a nevök.
Tanúságot tőnek Heródes előtt:
 Világra Isten mely áldást küldött.

6*

Sába úrnőjének elhíresztelék,
 Kik hallák Salamon bölcsességét,
Ő javakkal, étkekkel útra kel,
 Hogy legnagyobb kincsével halmozza el.

6*

Ekként Sábából három király jövén
 Hoztak Jézusnak, Mária ölén
Aranyat, tömjént, mirhát, kincseket.
 Krisztusról ők így emlékeztek meg.

7*

Erős lőn Izrael gyermeke, ép,
 Megtartván a frigyládában hitét,
Rajt egymást nézve állott két kerub+,
 Így áhították Egyetlen uruk.

7*

Hasonlóképpen János kiáltja,
 Mikor Jézust, a Názáretit látja,
Mondván: ez Isten báránya, aki
 Bűnünk bűntelenül vállára veszi.

8*

Sifrának s Puának parancsot ad
 Fáráó: megölni minden fiat.
Vélte országát ígyen tartja meg,
 Miért a Vörös Tengerbe veszett.

8*

Heródes szintén megölete így,
 Hogy elhallatszott a jaj a hegyekig,
Sok ezer gyermeket félelmébe.
 Krisztus is köztük van, azt remélte.

9*

Isten angyala Gedeonnak csodát
 Mutat, amitől ámul a világ,
Látván a mind nagyobb jeleket
 Egész Izrael megváltója lett.

9*

Ekként Mária is a templomban
 Áldoz, bemutatva Jézust ottan
Kiről Simeon áldva szóla,
 Hanna pedig prófétált róla.

10*

Mózest egy mély vízre kiteszik
 Hívatja a királynő cselédeit.
Szeretet a gyermeket neveli;
 Majd ez Izraelt a bűnből kiemeli.

10*

Mint Krisztus is a jászolban feküvék,
 Honnan égi szóra szökve vivék
Egyiptomba, Heródes karmaibul.
 Mit a világ javára fordíta az Úr.

11*

Szólott Mózeshez az Úrnak szava
 Hogy térne Izrael népéhez haza,
Mert mind ő elleni elpendültenek.
 Szamárháton visz asszonyt s gyermeket.

11*

Mikoron zsarnok Heródes meghala,
 Józsefhez jő az Úr angyala,
Szólt: vigye Máriát gyermekével,
 Szamárháton haza így tértek.

12*

Naámán, a poklos meggyógyult legott,
 Mert néki a fogoly leány hírt adott
Elizeusról, ki elküldte őt:
 Venne a Jordánban hét feredőt.

12*

János is ekként bizonyságot tőn,
 Jordánban Krisztust megkeresztelvén,
Minden bűnüknek bocsánatáról.
 Szent Lélek által Isten imígy szól.

13*

Midőn ősei földjét Jákob elhagyá,
 Álmában angyalok jártak fel s alá,
Kiket az Úr küldött, megáldva ím, itt
 Minden ő magvából kelt sarjait.

13*

Krisztus is mondá a tanítványoknak
 Hogy az Úr így küldi az angyalokat
Az Ember fiához fel és le,
 Ekként serkentve követésére.

14*

Ifjú Józsiás eszmél hirtelen,
 Milyen vakká lőn Jeruzsálem
Hogy Istenéhez térjen újfent,
 Olvassa buzgón, mit a törvény jelent.

14*

Ifjan a templomban felolvasott
 A farizeusoknak példázatot
Krisztus, a prófétákból vettet.
 Vezekeljetek, és térjetek meg.

15*

Isten teremté az embernemet,
 Ámde makacs lett az módfelett.
A kígyó rászedte Ádámot s Évát.
 Mitől ránk merő jaj és kísértés szállt.

15*

Ekként környékezi meg Krisztust a Sátán,
 Merő csalás és gonosz ármány.
Ám a kísértésben szégyent vall,
 Isten is ott vala Jézussal.

16*

Lesz Bethesdára szállt angyaltól ép,
 Ki az évben elsőnek a tóba lép.
Harmincnyolc évig várt valaki ott,
 Gyengesége mián a vízig nem jutott.

16*

Ám látván őt Krisztus bénán feküdni,
 Meggyógyította, ördögöt űz ki,
Sírjából felkelti ő a halottat,
 Sántát, púposat kinyújtózkodtat.

17*

Mózesnek az Isten Hóreb hegyén
 Törvényt ad, ám látván ő lejövetén
Mint gyűl a nép táncban a borjú köré,
 Haragjában a táblákat összetöré.

17*

Krisztus úgyszintén templomba méne,
 Keserű haraggal teli szíve.
A kufárt mind kiűzte onnan,
 Nem maradt senki ott a templomban.

18*

Ipán Saulon Dávid megkönyörül
 Hárfáz neki, mitől kedvre derül.
Majd haragos lesz és kedveszegett.
 Ám dárdája Dávidot nem sebzi meg.

18*

A templomban Krisztus ígyen oktat,
 Példát állítva farizeusoknak.
Gazdag s szegény ott követ ragadott,
 Ám Krisztus közülük eltávozott.

19*

Testvéreihez Józsefet Izrael
 Az idegen földre küldi el.
Meglátván fennszóval mondják azok:
 Öljük meg tüstént az álmodót.

19*

Imígy a gazda küldötte cselédek
 A szőlőskertben megöletének.
Végül kezükbe az örökös került
 Levágták öt is kegyetlenül.

20*

Efraim fiai foglyaikra ruhát
 Adtak, és testük bebalzsamozák.
Jerikóba szamáron vitettenek
 Övéikhez, s örvendtek ezen módfelett.

20*

Egy ember Jeruzsálemből Jerikó
 Városba ment, holtra veré rabló.
Pap és lévita elment mellette,
 A szamaritánus megsegítette.

21*

A prófétának húsz kenyeret hoza
 S gabna zsengéjét Baal Salisa városa,
Véle száz embert megelégített,
 S maradt még bőven mindenkinek.

21*

Megáld Krisztus két halat, öt kenyeret,
 Ötezer embernek asztalt terített.
Annyit evett mind, amennyi elég.
 Tizenkét kosár volt a maradék.

22*

Mózes által Isten szól: ne féljetek,
 Az Úr ismeri szükségeteket.
Az égből időben mannát hullat
 Azoknak, kik úgy vélik, éhen halnak.

22*

Gyűjtsetek kincset, amely nem romlandó
 Nem emészt meg féreg, nem visz el rabló.
A holnap gondjára ne nézzetek,
 Ad Isten, hogy legyen mit ennetek.

23*

Segíts haragosod szamarán,
 Hogyha alkalmad adódna rá,
Istenek akaratát teljesíted,
 Mikor haragosodat megbékíted.

23*

Mózes törvényében írva vagyon:
 Tarts teljes ünnepet szombaton.
Ám ha ökröd a kútba esett,
 Ki kell azt húznod onnan neked.

24*

Dávid éhében Abimelek
 Papot kéré, adna kenyeret
Ki neki a szentelt kenyérből adott.
 Mit tészen a szükség, ezen láthatod.

24*

Az apostolok ugyanígy követék
 Jézust szombaton, s nyersen evék
Éhükben tépett kalászból a magot,
 Amit Isten különben tilalmazott.

25*

Útjáról Tobit fia hogy hazatért,
 Angyalnak intésére halepét
Kent megvakult atyja szemére legott,
 Ki így élte végéig látni tudott.

25*

Krisztus tanítványainak mutatott
 Egy születésétől fogva vakot.
Gyúrt hamar földből s nyálból kenetet,
 S ki azelőtt vak volt, látóvá lett.

26*

Mózes parancsa: ki felebarátja
 Feleségével bűnösen hálna,
Vele együtt megköveztessék.
 Így lészen a földön csak békesség.

26*

Parázna nőt vittek Krisztus elé.
 Földre írt akkoron, s ezt felelé:
Asszony vádlóid hová lettek?
 Nem volt ott senki. – Menj, ne vétkezz többet!

27*

Kimondá Salamon ítéletit,
 Hogy a gyermek igazi anyja melyik.
S a gyermek, kit halálra szántak
 Élve nyugoszik ölén anyjának.

27*

Midőn Krisztus egy városba bemene épp
 Onnan egy halottat hoz ki a nép.
Ezt újra életre támasztja,
 És az anyjának visszaadja.

28*

Elizeus halva lelvén a fiút,
 Harmadszor feküdt rá, szájába fútt
Ágyán nagy fennszóval kísérve
 Így adá anyjának vissza élve.

28*

Krisztushoz Márta ugyanezért esd,
 És megadja őnéki ugyanezt.
Szól fennszóval, hogy hallja a halott:
 Lázár, lépj ki a sírodból legott.

29*

Ó, Júda, az Úr kiszemelt tégedet,
 És zöldellő olajfának nevezett.
Ám mert vakságod hűtlenségbe vitt,
 Fád gyümölcsöstül tűzre vettetik.

29*

Krisztus Máté szerint szólt imigyen:
 Minden olyan fa, amelyik nem terem
Jó gyümölcsöt, kivágattassék,
 S tűzben hamuvá égettessék.

30*

Elizeus IIlésnek esküvel
 Fogadta az Úrra: nem hagylak el.
Követlek a halálba utadon
 Feljajdul Isten, Illés hol vagyon?

30*

Kész halni Krisztusért, Péter megesküdt,
 Csakhogy Isten országát bírják együtt.
Ám mikor hajóból vízre lépett,
 Kétségbeesve tőle kért segítséget.

31*

József hallván, halálán van Jákob,
 Vevé Manasszét és Efráimot,
Állatá őket jobb s bal felül,
 Áldásban a kettő így részesül.

31*

Kéré a Zebedeus fiai
 Anyja Jézust: miserere mei
Egyik fiam jobbodra állasd,
 Balodra másikat szolgádnak.

32*

Isten intő szavát nevették
 Lótnak vői, és megvetették,
Mígnem jött az Úr kénkő s tűz zápora,
 És földig égett egész Szodoma.

32*

Ezenképpen a balga szűzek
 Virrasztva az útra nem néztek.
A vőlegény nagy váratlan jött meg
 Égő mécs nélkül lepte meg őket.

33*

Fogadá Dávidot sok éneklő nő,
 Góliát ölőjét: Boldog, aki jő.
Saul keserű lőn ettől szívében,
 Aztán dárdát vet reá dühében.

33*

Énekeltek zsidók is hasonlóképpen:
 Áldott, aki jő az Úr nevében.
Nyelvök kis idő után néma lett,
 Krisztust saját vakságuk ölte meg.

34*

Lót ellenségnél fogságba esett,
 Ám bántódása ottan nem esett.
Hadával őtet Ábrahám menti meg.
 Áldoz ezért néki Melkizidek.

34*

Ugyanígy Krisztust mi sem sértette,
 Míg tanítványival a vacsorát ette.
Adott áldozatul bort és kenyeret,
 Hogy haláláról megemlékezzenek.

35*

Testvérek irígységének áldozata
 Lőn József, csúfosan eladata.
Ám később lelkükben bűnbánat
 Ébredt, s csüggedten magukba szálltak.

35*

Júdás+ ugyanígy elvakíttatott,
 Mivelhogy szívében Krisztus nem lakott,
Harminc ezüstpénz volt az ára,
 Ezért szánta magát rontására.

36*

Geházi Elizeustól elmegyen,
 Hogy Naamántól két talentumot vegyen,
Meg két ünneplőt. El is rejté, de
 Ezért poklosság lőn a bére.

36*

Júdás+ ugyanily álnok ravaszul
 Véli, Krisztuson meggazdagul.
Igencsak silány pénzért eladja,
 Nekünk üdvünkre, neki kárhozatra.

37*

Szólt Ézsaiáshoz az Úr fennen:
 Mit kellene e néppel tennem,
Mit nem tettem még ez ideig?
 Azonban az sem kellett nekik.

37*

Krisztus is sírt Jeruzsálem felett:
 Te, ki prófétáid megkövezed,
Hányszor akartam jönni fiaidhoz,
 Hogy összegyűjtsem őket, mint kotlós.

38*

Szodomába jött Isten angyala,
 Lótot s családját kihozta vala,
Mondá: hátra ne nézzenek oda.
 Így vált sóbálvánnyá Lót asszonya.

38*

Ugyanígy szólott Krisztus ajka:
 Ki a Menny kapuját óhajtja,
Kezét az ekére teszi. Hátra
 Nézve nem méltó Atyám országára.

39*

Az Illés kérte jelre az áldozat
 Kigyúlt, hogy lássa, ki nem csupa vak:
Tűz mutatja meg az Úr erejét
 S eső, hogy vésse szívébe a nép.

39*

Szintúgy az angyaltól Krisztus jelet
 Kapott az Olajfák Hegyére menet.
Hűséggel a világért imádkozott,
 Menekvést bűnünkből ezáltal hozott.

40*

A gibeoni roppant kő mellett
 Joáb Amasénak megfizetett.
Hamis csók közben belédöfött.
 Nem sejté az, ilyen vég éri őt.

40*

Az Olajfák Hegyén Júdás+ azonképp
 Zöld csütörtökön emígy cselekvék:
Eladja zsidóknak Jézust éjidőtt,
 Halálba küldi hamis csókkal őt.

41*

Jezabel hamis tanút állított,
 Hogy így szerezzen bizonyosságot
Beliál által a jámbor Náboton.
 Megölték őt ekként gonosz módon.

41*

A főpapság a vénekkel együtt
 Jézus ellen hamis tanúkat gyűjt.
S ellene volt bár az egész tanács,
 Kiáltanak rá hangosan halált.

42*

Etámban a sziklahasadék alatt
 Háromezren gyűltek hős férfiak.
Gúnyolták Sámsont, a gúzsba vertet
 Ó nagy hirtelen agyonvert ezret.

42*

Ekként az Olajfák Hegyén a zsidók
 Serege, hogy Krisztus szólt, földre bukott,
Mint az, ki halálos ütést szenved.
 Krisztus kérdezi: Kit kerestek?

43*

Ádám Évától Édenkertbe
 A bűn tiltott gyümölcsét vette.
Mint kígyó, lesznek okosok, hitték.
 Embernemet emiatt sújtja ínség.

43*

Míg a kertben vissza nem fordíttatott
 Krisztus által, mit Ádám okozott,
Bukásunk az fordítá vissza,
 Ki ártatlan vala és tiszta.

44*

Ézsaiásnak az Úr nyelvet
 Adott, gazoknak hogy megfelelne.
Üssék akár száját, hagyta nékik
 Gúnyolják, köpdösik, haját is tépik.

44*

Jézus ekként engedelmeskedett
 Önként Kajafás embereinek.
Űzték, köpdösték. Vaj, megmondhatod,
 Krisztus, hajadnál fogva ki rángatott?

45*

Dánielt vádolák Dárius előtt,
 Ki végtére parancsolá, hogy őt
Az oroszlánok közé vessék,
 Mondván: Uradtól jöjjön segítség.

45*

Pilátus is kívánta igen,
 Hogy Krisztus halált ne szenvedjen.
Kutatja miként maradhat élve,
 Cserébe Barabást kínálva érte.

46*

Dániel gyűlölői kiáltottak:
 Vessétek oda oroszlánoknak.
Azok őt nem bántották éjjel,
 Hamis vádlóit tépték széjjel.

46*

Kinek sziklára épült háza,
 S magát teljesen az Úrra bízza,
Marad jó lelkiösmeretben,
 Háza meg nem dől bősz szelekben.

47*

Ahasvérus udvarán Mardokeus
 Üle, mitől haragra gyúlt a hiú
Hámán, néki bitót állíttata.
 Maga került reá és tíz fia.

47*

Bánjatok hát könyörülettel
 Megalázkodva a szegényekkel,
Nehogy a gazdaghoz hasonlón, lelketek
 Lázár lelkiért Pokol kapja meg.

48*

Hámánnak prófétálják baráti:
 Mardókeust Isten választá ki.
Ellene ők mit sem tehetnek,
 Alul kell maradni egyikteknek.

48*

Egy öreg szólt: Énrám hallgassatok.
 Hahogy embertől vagyon e dolog
Hamarost elmúl és gúnyra vál,
 Ám ha Istentől, örökre áll.

49*

Mózesre népe lázadoza:
 Vezetné őket ismét haza;
Istent bűnösen szidalmazva,
 Ám Mózes nékik vizet fakaszta.

49*

Így követvén Péter Krisztust az udvarba,
 Kakasszó előtt hármul megtagadja,
Kérdezik a tűznél: Tanítványa vagy?
 Ő mond: Szakácsnő, sosem voltam az.

50*

Mózes Isten parancsára hadát
 Száraz lábbal viszi a tengeren át
Míg Fáraót lóval, szekérrel
 A tenger feneke nyelé el.

50*

Így verték Krisztust a zsidók is,
 Hogy vére kárhozatra folyt ki.
Ámde nekünk üdvünkre vált az,
 Megáldotta népét ezáltal.

51*

Nem tudott Mózesre nézni a nép
 Orcáját el kellett takarni elébb
Mert ott Isten igéje fénylett
 Lelkük kötötték már a törvények.

51*

Ekként a zsidók mind elvakultak,
 Nem látják Jézusban Megváltójukat.
Kiáltják Pilátusnak erős hangon:
 A vére mirajtunk és fiainkon.

52*

Mózeshez a pusztán szól Isten parancsa:
 Fáraó ellen készüljön hadra,
Kezében varázsvesszővel, a népet
 Nagy ínségéből hogy mentené meg.

52*

Így ácsolnak nyers fából keresztet
 Amelyre Krisztus felfeszíttetett,
Eltépvén Ördög kötelékeit:
 Miért az élet fájának nevezik.

53*

A nép a vizet keserűn nyelé,
 Mígnem egy fát szúrtak le belé.
Így mindenki ihatott abból,
 Ami előbb még iszonyat volt.

53*

Ím, ily keserű fából lőn a kereszt,
 Amelyre Krisztus felfeszíttetett.
Ám ha úgy véljük, keserű igen
 Hordozzuk tűrve, kínunkból kiment.

54*

Engedelmeskedett Istennek Ábrám
 Fiát, akinek faköteg volt hátán,
Alázatos szívvel vivé halálba,
 Melyből a Mindenható megváltja.

54*

Így hordozta Krisztus is türelemmel
 A keresztet értünk, mit Isten rendelt
Mi bűneinknek váltságaként.
 Szenvedte önként, hogy ráfeszíték.

55*

Ha elfogadtam Istentől a jót,
 Neki szükségben is hálás vagyok.
Anyám méhéből meztelen jöttem,
 Magammal semmit nem viszek innen.

55*

Mert türelemmel hordozott kereszt
 Jézusnál s az Úrnál érdemet szerez,
És ki életét itt elveszíti
 Ott örök életet ad Isten neki.

56*

Tartá Elizeus mezőn az ekét.
 Azon Illés köpenyét teríti szét
Méne ekét hagyva, csókkal válva
 Szüleitől, Illésnek nyomába.

56*

Követni akarta az Urat valaki,
 Ám övéitől előbb búcsúzni
Kívánt. De ha már eke szarván a kéz,
 Nem követi Jézust, ki hátra néz.

57*

Tudván, szívében mely nagy a harag,
 Ajándokot küld Jákob Ézsaunak
Útközben angyallal volt harca:
 Istennek áldását kicsikarta.

57*

Ekként gondolt Krisztus a bűnre, melyet
 Ádám az Édenben elkövetett.
Tusakodott Istennel a kereszten,
 Hogy Izraelnek megváltást szerezzen.

58*

Absalom vágyától gyötörve,
 Dávid királyi székére törne.
Kezd mindenféle fondorlatot.
 Isten megbünteti, s a fa ágán lóg.

58*

Jézus Krisztust is gonosz csellel
 Adá és árulá Júdás+ el.
Ám ráeszmélvén gonoszságára,
 Felakasztá magát egy fára.

59*

Álnok csellel Sámsont elfogák
 Ellenségei szemét kitolák.
Ám győzött rajtuk, noha világtalan.
 Együtt haltak vele mindannyian.

59*

Krisztus még nagyobb győzelmet vett,
 A keresztfán: Istentől ezért küldetett.
Ördögre, Pokolra bilincset vetett,
 Viseli ezért a Megváltó nevet.

60*

Isten és Mózes ellen zúgolódik
 A nép, az Úr reájok küldi kígyóit.
Az gyógyul meg csupán a vészből
 Ki az akasztott kígyóra néz föl.

60*

Ádám és Éva kígyó csele miatt
 Bajossá tevé mi dolgainkat.
Gyógyulást a keresztre feszített
 Megváltó halála hoz csak neked.

61*

Kitárt karokkal kérte Istent
 Mózes, hogy népének segítsen.
Kegyelemmel így győzött Izrael,
 S hullott, ha ő karját engedte el.

61*

Krisztus is így kiált a keresztfán
 Érettünk: Bocsáss meg nekik, Atyám!
Oltalmazó kezét kitárja;
 Ne essünk ellenség rabságába.

62*

Ádám oldalából eredt a bűn,
 Melynek mindenki részes lőn
Nem tud, sem akar megválni tőle.
 Krisztus ezért jött el a földre.

62*

Mutatásából tudjuk ezért mi,
 Mind egész Írás őtet ígéri,
Világnak bűneit ő kitépi,
 Ily gyógyulást hoznak igéi.

63*

Dávid kezétől hullt gúnyos Góliát,
 Harcra hevíté ez Izrael fiát.
Kimenté bajából a népet
 Halálba küldvén az ellenséget.

63*

Ugyanígy Isten nem tűrte el,
 Hogy tovább csúfolkodjék Lucifer,
S mint Dávidnak, Krisztusnak hatalmat ad,
 Pokolból kihozni öreget, ifjat.

64*

Ábelnek füstje az égre szállt:
 Ezért szenvedett Kaintól halált
Ki így akart úr lenni felette.
 Mindebből kitetszik álnok tette.

64*

Mindközönségesen a zsidók pedig
 Vélték, hogyha ők Krisztust megölik,
Könnyen véghezviszik szándékukat.
 Isten előtt ő volt az igaz áldozat.

65*

Balzsamozá József negyven napig
 Izraelt, hogy tessék Istennek így.
Áldotta, míg sírjába tette:
 Nemzetségének ezt Ábrahám vette.

65*

Egy nő borult Jézus lába elé,
 Testét illatos olajjal kené,
Látván tanítványi mint civakodnak,
 Mond Jézus, jele ez halálomnak.

66*

Tóbiás csendben azon igyekezett,
 Hogy gyámolítsa a szegényeket.
Felvette, ha valakit holtan
 Talált, s eltemette titokban.

66*

Így József is, az arimathiai,
 Kéré Krisztust, hogy eltemeti.
Titokban hallgatott ő szavára,
 Viteté saját sírboltjába.

67*

Felkorbácsolja Isten a tengert.
 Hagyatkozzék rá, készti az embert.
Jónást a hajóból el-kihajíták
 A cethalban aludt három napon át.

67*

Az írástudók megegyezének,
 Megölik Krisztust a köz java végett.
Mély sírba tevék le tetemét,
 Míg ott aludt, három nap őrizék.

68*

Gyomrában Jónást őrizte a cet.
 Az Úr jóságából ez így esett.
Ott egészséges és ép maradt
 Kijöve újra a harmadik nap.

68*

Sírból ekként kelt Krisztus harmadnap
 Akit érettünk halálra adtak
Levette rólunk láncát halálnak
 Énekeljük hát: Krisztus feltámadt.

69*

Éjszaka Sámson Gázában aludt.
 Reggel elvitte onnan a kaput.
Romlására tört az ellenség
 Ám kijutott a mezőre onnét.

69*

Éjtszakán Krisztus sírban feküvék.
 Hogy elmozdítnák reggel kövét,
Ő már halálból felemelkedett.
 Mondjunk Istennek mind köszönetet.

70*

Évben egyszer ünneplik Purimot
 Menekülésük okán a zsidók.
Böjtölnek akkor és nyugosznak.
 Megváltásukat Eszter hozta.

70*

Húsvét napja ünneplő napunk
 Hű megmentőnknek akkor adunk
Hálát, mi Megváltónknak, amiért
 Áldozott érettünk testet és vért.

71*

Minden bajunkat magára vette,
 Türelmes bárány, hátán vitte.
Érettünk önként ment a halálba,
 Sebei ennek a bizonysága.

71*

S Magdalénának reggel megjelent,
 Előtte állott kertész képiben:
Mondd el Jézusról az apostoloknak
 Hogy halálából ímhol feltámadt.

72*

Hóreben az Úr szólítja Mózest.
 Ám nem hiszen még isteni szót ez.
Mond az Úr: dugd kezed kebledbe.
 Poklos fehér volt, mikor kivette.

72*

Krisztusban Tamás sem hisz ezenkép
 Míglen maga is az Úrhoz nem lép
Mélyeszti két ujját sebébe.
 Mivel érezett, hitt is végre.

73*

József csodás látásról tesz hitet
 Atyjának s tizenegy testvérinek.
Isten nagy titkát kiteregette,
 Ahogy a Mindenhatótól vette.

73*

Hasonlatos Krisztus magyarázata,
 Amelyet reá bízott az Atya.
Magasztalja, mily nagy az Isten,
 Ki megvigasztal minket a hitben.

74*

Tűzben szállott Illés magosba,
 Elizeust nevén szólítva,
Néki prófétaságot adva,
 Az együtt való szolgálatra.

74*

Parancsit Krisztus így hagyományozta
 Élete után a tanítványokra.
Atyjához a felhőkbe szálla,
 Velünk is így lesz az ő útján járva.

75*

Istenből Hóreb hegyén fogadott
 Mózes törvényt, mit népének adott.
Ez lelküket majd kötve tartja,
 Mígnem enyhítend Krisztus rajta.

75*

Az igazi áldást reájuk adja,
 Amelyet őrá származtatott atyja.
Szent Lélek által ment végbe ez is,
 Törvényből minket az igazságba visz.

76*

Áron két fia, Abiha és Nádáb
 Hamisan készíti áldozatát.
Látván ezt a Magasságos, őket
 Saját tüzükben égeté meg.

76*

S mert Anániás hamisságot mívelt,
 S feleségében ehhez cinkosra lelt,
Mikor üdvükért áldozván csaltak:
 Péter előtt ők tüstént meghaltak.

77*

Mikor Isten temploma építtetett
 Faragtak a mesterek szegletkövet.
El vagyon az minden háztól hajítva.
 Krisztusra vár, aki megújítja.

77*

Megbotránkozott a hitetlen világ
 Hogy az emberi bölcsesség arra szállt,
Akit Isten ekként felmagasztalt,
 S őreá mutat ím, minden angyal.

78*

Mózes a Frigyládát átviteti
 A Jordánon: lássák a nép vénei
Nagy kövekből annak dombot hányva,
 Ha eljutottak már Kánaánba.

78*

Tizenkét apostol is így küldetett,
 Hogy bejárnának minden földeket.
Hírdettessék igéje világszerte:
 Győz, aki hisz, s meg van keresztelve.

79*

Mikoron Mózes által víz fakadt
 A sziklából, köztük hitetlen is akadt
Kételve az Úr segédül jöttét.
 Haszontalan szó volt ez fölöttébb.

79*

Pál idejében így vitáztak aztán,
 A megtört kenyérről magyarázgatván
Ki erre, ki meg amarra hajolva!
 Az Úr teste benne, avagy kívüle volna.

80*

Ézsaiás által jelenti meg
 Isten, hogy szelleme szent vérinek
Jegyét viseli majd minden nép,
 Hitének méltó jutalmaképp.

80*

Az Apokalipszisnek angyala
 A kereszt vérével jelöl vala
Tizenkét ezeret Izrael minden
 Törzséből, kik meghaltanak a hitben.

81*

Hol akartok építni hajlokot,
 Amelyben engem igazán lássatok?
Avagy nem mindent kezem alkota,
 A föld pedig lábamnak zsámolya?

81*

Isten kezének alkotása minden
 Nem lakik ő emberkéz rakta mívben,
Mintha embertől bármit is kapna:
 Hisz életünk is nekünk ő adja.

82*

Egy asszony Antiochus idején
 Mindhét fiával inkább halni mén
Mint megszegje a Mózes adta törvényt.
 Így mentek ők halálba önként.

82*

A jámbor Istvánt pedig a hét
 Kiválasztott közül megkövezék,
S hogy megnyíltak szeme előtt az egek
 Istennek jobbján Jézust látta meg.

83*

Mózes, kit vezérele az igazság
 Isten fénye előtt elrejti arcát
Ruhájába, s noha rugódozik,
 Teljesíti az Úr parancsait.

83*

Paulus vak buzgalmában siket
 Szolgája Jézus üldözőinek
Vak lőn az úton Damaszkusz előtt,
 Hirdette azután az Üdvözítőt.

84*

Ézsaiáshoz az Úr szól: Hozd elém
 Ki látó, vak, néma vagy jövevény.
Hiszen az állatok is, a vadak
 Fennszóval mind engem áldanak.

84*

Péternek az égből egy takaró
 Ereszkedett alá, s benne ennivaló :
Állatok tiszták és tisztátalanok,
 Mit Isten megszentelt, másnak te se mondd.

85*

Elizeust látván a gyermekek,
 Kopasz: öltötték reá a nyelvüket.
A büntetésük rettentő lett,
 Medvék jöttek és széttépték őket.

85*

Próféták által bűnhödtek ekképp
 Izrael gyermeki bérök elnyerék,
Mikor Jeruzsálem romlásra ért,
 Harminc embert adtak egy garasért.

86*

Jerikót kerülték hét napont át,
 Ottan tartá Józsua táborát.
Hét pap fújta a harsonákat,
 Mígnem a falak a földre omlának.

86*

Hét angyal harsonáz Isten előtt,
 Hírdetvén, ítélet ideje jött.
Valaki messzire hallatja szavát:
 Csupa jaj, csupa jaj az egész világ.

87*

Látá a sok bűnt a földön Isten
 Mondá Nóénak, legott készítsen
Bárkát magának s övéinek,
 Mert küld a világra özönvizet.

87*

Miképpen a Nóé napjaiban,
 Úgy jön az ítélet hamarosan.
Ettek ittak és házasodtak.
 Értsd meg, ily sebten jő a végső nap.

88*

Indítsd meg sarlódat, megérett a föld,
 A gonoszság pohara színig tölt,
Elsötétednek a nap és a hold,
 Csillagtól nem fénylik az égi bolt.

88*

Sarlóval angyal sújt, felhőn ülő,
 Egy második s harmadik utána jő.
Harag termését kádba vetve,
 Vért sajtoltak ki, szörnyűt belőle.

89*

Jaj annak, házhoz ki épít házat,
 Jaj, jaj, aki majd dőzsölve vigad,
Jaj annak, ki jónak mond gonosz tettet,
 Jaj nekik, kik a gazságon nevetnek.

89*

Jaj nektek farizeusok, írástudók,
 Jaj nektek hamis képmutatók,
Jaj, jaj nektek, kik bejutni sem tudtok,
 Jaj, kik a kint állót kizárjátok.

90*

Azokról szóltunk egykor gúnyosan,
 Kiknek helye most Isten mellett van.
Lásd, számon tartja őket az Úr,
 Övéi között választottakul.

90*

Távozzatok tőlem átkozottak,
 Mind, kiket balomra állítottak:
Istent, embertársat nem ismertetek,
 Ezért örök lesz szenvedésetek.

Vajda Endre fordítása



Hátra Kezdőlap Előre