Bécs, 1539. február 11.
Az esztergomi érsek szerint János másban is hibázott, mert koronázása után (ami Fehérvárt szokott lenni) az ország koronáját Perényi Péternek+ adta őrizetre, akit erdélyi vajdává tett. Erre azt mondta az esztergomi érsek János királynak+, hogy hibát követett el. Azt a választ kapta rá, hogy lehet ezen javítani. Akkor azt felelte az esztergomi, hogy már előbb meg kellett volna azt tenni, most már késő bánat azon rágódni, hogy nem így tett, mert Perényi Péter+, ez a kevély lelkű ember elárulja majd, mert nem elégszik meg a vajdasággal, az egész ország első méltóságával, hanem minél nagyobbat ad neki, ő annál nagyobbra vágyik, és már korábban is megjósolta, hogy el fogja árulni, amit meg is tett, mert amikor Ferdinánd+ haddal jött Magyarország birtokba vételére, Perényi Péter+ átfutott hozza urától, neki adta az ország koronáját, és megkoronázta Fehérvárott.
Valamivel később ugyanez a Perényi Péter+ saját fiát küldte a szultánhoz, hogy hitet tegyen mind a János, mind pedig a szultán iránti tartós hűségéről. Ezután történt az, mondta a király, hogy valakinek a leveléből arról értesült, hogy amikor az egyik basától azt kérdezte a szultán, hogy kit kellene a magyar királlyá tenni, akiben bízhatna, akkor ez a pasa Perényi Pétert+ mondotta. Erre a szultán azt válaszolta, hogy minden áruló közül ő a legaljasabb, mert ő az, aki korábban elárulta az országot, aztán a királyát és végül a saját fiát.
Téglásy Imre fordítása