Bécs, 1539. február 19.
A rossz magyarokról hallottam egy szép esetet, hogy egy bizonyos minősíthetetlen Perényi Péter+ elárulta a hitet, az országot, ezt a Felséget, János királyt+, és talán elárulja még a saját fiát is. Ami a hitet illeti: a leghitehagyottabb lutheránus, ami az országot: az egész ország ígérete és a Lajos király halála esetén érvénybe lépő összes szerződés ellenére János király+ követője lett, akinek később szintén árulója lett, mert első volt Budán, aki amellett volt, hogy adják a királyi koronát ennek a Felségnek, akit ismét elhagyott, mert egyezségre lépett János királlyal és a törökkel, akinek túszként kezére adta saját kisfiát, félő, és hogy az apja őt is elárulja, ha az idő valami újabb megegyezés lehetőségével kecsegtet. És ugyanennek kapcsán: a már említett nyomorult és lutheránus magyarok magyar nyelven nyomtatták ki* nézeteiket, azt mondják, hogy ilyen még nem volt, és hogy ez az országban levő kevés jó részvétele mellett is történt, és hogy ennek a dolognak igen nagy hordereje van, mert – ahogy írtam – a törökösség és a lutheránizmus között levő ország (hacsak Isten másképpen nem gondoskodik) teljesen elvész.
Téglásy Imre fordítása