Debrecen, 1543. július
Őfelsége hívei alázatosan könyörögnek, hogy nagyságos Perényi Péter+ urat, Őfelsége alattvaló hívét, akit rosszakaróitól vádolva Őfelsége fogságban tart, királyi kegyességével kiszabadítani méltóztassék, hogy végre szabadon, Őfelsége színe előtt állhasson ítélőszék elé mindazokkal szemben, akik nem hagytak fel a vádaskodással. Így azután Őfelsége világosan beláthatja, hogy oktalanul és méltatlanul, ésszerű okot nélkülözve vádolták be őt Felségénél. Erre vonatkozik, hogy Őfelségének velük kapcsolatban, különösen pedig az ő szabadságuk előmozdítására tervezett kegyességét Őfelsége mindennél gazdagabban és kegyelmesebben nyilváníthatja ki és bizonyíthatja, ha kegyelmével méltóztatik Perényi Péter+ urat kiszabadítani, mert ha Őfelsége ezáltal kegyelmességet tanúsít irántuk, azon lesznek, hogy örökkön és a legnagyobb hűséggel szolgáljanak Őfelségének, mint az ő legkegyelmesebb uruknak. […] Ha netán a Királyi Felség, a mi legkegyelmesebb urunk kételkedne Péter úrban, a Péter úrral szemben Őfelségében gyökeret vert kétely eloszlatására készek vagyunk érte Őfelségénél kezességet vállalni, hogy ezután engedelmes lesz Őfelségének és mindenben Őfelsége alattvalójaként fogad majd szót.
Téglásy Imre fordítása