Szikszai Fabricius Balázs

Perényi Gábor+ életéről és haláláról…*

Néhány évvel ama bizonyos gyászos mohácsi vész után (melyből maga Péter is csak alig menekült meg) a régebben igen hatalmas ország ereje annyira megfogyatkozott, hogy igen kevés vagy inkább semmi remény nem volt arra, hogy régi állapotába valaha is vissza lehet állítani. A magyar államot ugyanis igen szánalmas módon marcangolta azoknak a vészből megmenekült előkelőknek a pártoskodása, akik hol az egyik, hol a másik oldalról döntötték még halálosabb gyászba megromlott hazánkat, és kik a szerencsétlen sorsú Pannónia két királya érdekében inkább a királyi címért, mintsem a királyságért harcoltak egymással. És az alkalmat fürgén kihasználó kegyetlen török nem hagyta ki ezt a számára kínálkozó lehetőséget, hanem birodalma határainak mind messzebb való kiterjesztésére lassanként előrenyomult. A dolgoknak ebben az óriási zűrzavarában és halálos reménytelenségében a már omló és romló állam maradványát mindenféle segítséggel, mindenféle tervvel, erővel megkísérelte összegyűjteni, támogatni és jobb reményre hozni egy igen szorgalmas és (ha az idők kedveztek volna) igen nagy dolgokra termett férfiú, ki hazája üdvének feltámasztásáért vagyonát és végül saját életét sem kímélve a legsúlyosabb veszedelmeket és munkákat sem habozott vállalni. Ezért aztán gyakran hatalmas és csaknem megoldhatatlan nehézségekkel találta szembe magát. Szulejmán+ török szultán Krisztus 1532. esztendejében ismét hatalmas sereget vezetett Bécs újabb ostromlására. Seregét Alsó-Magyarországon, Baranya vármegyén át vezette, melynek bora nemesség tekintetében talán rögtön a szerémségi után következik. Itt, ahol Siklós+ és Valpó+ környékén Perényi Péternek+ is kiterjedt birtoka volt, elfogta Perényit, jóllehet nyilvánosan bántatlanságot ígérve hívta magához beszélgetésre a zsarnok. Később, ama rettenetes hadjárat után, a Közögh+ (mit az írók Guncium+-nak neveznek) kastélyának ostromával sokat vesztett, s visszavonuló Szulejmán+ Nájdorfehárvárra vivén fogságra vetette, és innét csak sok ezer arany lefizetése után, s fiának, a még igencsak gyermeksorban levő Ferencnek túszul adása árán engedték el. Attól félt ugyanis Szulejmán+, hogy ez a kemény, igen magas méltóságot viselő és Magyarország többi, még megmaradt előkelője közt hatalom tekintetében legnagyobb férfiú valami ellenséges dolgot művel, ha a hátában hagyja. Sőt korábban már hasonló balszerencsétől sújtva, Kajdacsnál került János király+ veszedelmes fogságába: de nem sokkal később kiszabadulva, ameddig csak élt, sok nemes cselekedettel próbálkozott a közhaszon érdekében, mégpedig úgy, hogy a haza lehanyatlott sorsát bátor cselekedetekkel ellensúlyozva minél inkább próbára tegye a szerencsét. Végül rosszakaróinak és irigyeinek igaztalan vádaskodásai alapján Ferdinánd+ királlyal szemben alul maradva Krisztus 1542. esztendejében Esztergomnál harmadszor is elfogták, és hat éven át tartó, igen méltánytalan börtöntől, gyásztól, és gyötrődéstől összetörve, Krisztus 1548. évében végezte be életét. Negyvenhét éves volt.

Előtte alig két év leforgása alatt – fölépítette ezt a pataki várost, szokatlan és csodálatra méltó gyorsasággal falakkal is körülvétette, erényességének, szorgalmának és bölcsességének fölötte dicső emlékművét hagyván követendő példaként az utókorra. E férfiú változatos sorsáról, tetteiről Paolo Gioviót is föl lehet lapozni, bár némely országos változás túlzottan merev vizsgálatában sokszor nem méltányolja megfelelően hírnevét. A haza iránt nagy szerelmet érző Péter azon szándékait is elnézőbb vizsgálódással kellene fontolóra venni és kegyesebben enyhíteni, melyekre a végzetes idők nyomorúságából fakadó kényszer hajtotta. Úgy gondolom, nem hallgathatom el istenes élete példájaként azt, hogy a hosszú rabság dohát és csömörét vétlenségének tudatában, és ezért erős és fennkölt lélekkel, békességgel viselte: hogy valami fejedelemhez illő, tisztességes időtöltéssel távoztassa lelkétől a fogság unalmát, összegyűjtögette az Ó- és Újtestamentum jelesebb történeteit, és gondoskodott arról, hogy ezeket, melyek egymásra igen hasonlítottak, egy e munkára fogadott képíró kezével lerajzoltassa, miután olyan versikéket is alájuk illesztett, melyek az összehasonlított képek ékesen való egyezését foglalják össze. E képeket, melyek bizony nem nélkülözik az ékes olasz ízlés jegyeit, én is láttam, ma is megvannak. Testámentomot téve Gábor fia lelkére kötötte, hogy a Magyarországon akkoriban imitt-amott már szerencsésen elhintett tisztább tanítás támogatásának tisztét állhatatosan viselje birtokán, és példát mutatva maga siessen az evangélium tanítóinak megvédésére összes ellenfelük zaklatásával szemben.

Téglásy Imre fordítása




Hátra Kezdőlap Előre