49 Telegdi Pál Várday Katának

Zetény, 1588. Hétfő

Hozzád való jóakaratomnak és szeretetemnek örökké való ajánlását írom mint szerelmes atyámfiának és mátkámnak,* Istentűl kívánom velem egyetemben, ez világban való bódog csendesz, jó szerencsés, egíszsíges íletedet minden jókkal megadatni.

Nem tagadhatom, szerelmes atyámfia, mi tagadás benne, én bizony csak alig várnám, hogy az vadságnak immár víge szakadna, és úgy beszílhetnink egymással az mint kívánnám, ki látom én, hogy mindaddig sem leszen úgy, míg egy üdő elő nem jű. Mert nem tudom, mindketten micsoda szemírmes planéta és csillag alatt lettűnk volt, hogy öszve nem szokhatunk és annyi bátorság egyikünkben sem találtatik, hogy minden szemírem nékül egymással beszílhetnink mégis. De bizony elhittem, hogy semmi nem egyéb az oka az jó napnak világánál, kirül leszeny üdő, hogy büvebben beszílhetünk egymással, ha Isten azt adja ünunk [ülnünk], kit engedjen meg ü szent felsíge az ü jóvoltából szent fiáirt.

Továbbá kírlek mint énnekem kedvem szerint való szerelmes atyámfiát, ídes mátkámat, írj énnekem választ, ha többre nem is immár, akár csak ez egy levelemre, hiszem nem fáradsz avval meg, nem is tudja felelek [!] senki, úgy elküldhe[te]d az én inasomtul, kit most Ecsedben kül[d]tem. Ezelőtt is egyníhányszer úgy kírtelek levelem által, hogy írj nekem, hogyha te engemet valamire úgy kütel [kértél?] volna, bizony nem tudom, mi tartóztatott volna meg az egy üdvössígen [és] tisztessígen kű[v]űl, hogy kívánságod szerint való válaszod nem lett volna tőlem. De nem tudom, mi az oka, hogy íly keminy szívet mutathatsz hozzám, mert ha az szemírmetessíget veted előmben, az igen kevés mentsíg, mert mi köztünk immár meg kell annak alunni, és lassan-lassan bátrabban szólhatunk egymásnak, hogy nem mint ezelőtt, mert rígen ismerjük szemílyünk szerint egymást, és jó ríszint erkölcsünkben is, noha míg ideje nem volt és módja nem mutatta, egymásnak nem szóltunk, holott* még helye volt az szemírmetessígnek. Kírlek azírt én ídes atyámfia szerelmes mátkám, írj énnekem, bizony senkinek nem mutatom, senk[i] is nem látja egyéb nálamnál. Hiszem pedig bátyádnak írhatsz felül*, ha egyébnek szígyenlesz írni, avagy atyádfiának, mert ugyanis az vagyok. Isten tartson meg jó egíszsígben.

Zetemben költ ma hétfűn 88.

Az te mindennél jobb akaró atyádfia, szerelmes mátkád

Telegdy Pal mppria

Eckhardt, 18–19. Nr. 3. S. k.




Hátra Kezdőlap Előre