82 Báthori István Mehmet Pasának

1575. október és december között

Ad summum Vezirium Mehmet Passa. [Mehmet pasa nagyvezérnek.]

Az hatalmas Császár [III. Murad] és te Nagyságod levelét megküldte az tömösvári passa. Parancsolja nekem, hogy Balassa János fiát és Sárközy Mihály fiát, egyéb fő rabokkal, az kik volnának, beküldeném az hatalmas Császár portájára. Én mint hív rabja és engedelmes szolgája mindenbe az hatalmas Császárnak, és te nagyságodnak akarom tudására adni nagyságodnak, hogy az Balassa János fia itt kézbe vagyon, de ezen kívül fő fogoly semmi nincs, mert az harcnak utánna is, az mellyek Békessel való árultatásba és praktikába részesek és fő indító okai voltak, azokat levágattuk, az többinek példájáért. Az bódog emlékezetű Szulimán Császár jeles fő rabokat, kiket szablyájával, hatalmával megfogott, Nádasdit, Priny Pétert, Bornemissza Farkast, Bebek Györgyöt az megholt János [Zsigmond] királnak és atyjának [Jánosnak] megadta, kiből nagy tisztessége és jó híre nevekedett az magyar nemzet közt, látván az hatalmas császár hozzá való kegyelmességét és tekintetit. Hogyha penig engemet te Nagyságod reá kénszerit, hogy beküldjem, szidalmas leszen köztök az én nevem és minden tekintetek elfordul énrólam. Ez is előttem áll, hogy nekünk keresztyéneknek hütünk ellen vagyon és az megholt fejedelmek is soha egy rabot sem küldtek portára, sőt sokat szabadétottak abból, jó hírt nevet vöttek és szeretetet mindenektül. Ez is előttem áll, hogy nekünk keresztyéneknek hütünkbe jár, kit ha megértnek minden népek, engem meggyaláznak és szégyenítnek, miérthogy az én előttem való fejedelmek soha egy rabot is sem küldtek be.* És ha valamely ez ide valókba foglyá esik, soha semmiképpen meg nem szabadéthatom.

Most is penig egy fő szolgám, Barbély György fogva vagyon nálok. Ha ez nem volna, mi nem törekednék efféle árulók mellett. Könyörgök azért te Nagyságodnak, tekintsen kegyelmesen az én könyörgésemre, és mentsen meg engem az nagy gyalázattul, mindazáltal mindenekbe az hatalmas Császár és te Nagyságod jó akarata legyen. Mikor egy szolgánk az Balassi fiát megfogta, egy bottal ütötte volt agyon, kibe megsüketült és az kórság is gyakorlatossággal üti el, úgyannyira vagyon, hogy sem élhet, sem halhat: elvajudt.*

Eckhardt-Stoll, 258–259. Nr. 4. Részben s. k. fogalmazvány.




Hátra Kezdőlap Előre