90 Balassi Bálint Ungnád Dávidnak

1588. február 23. előtt

Tekintetes és nagyságos uram, nekem különösen jóakaró uram, szolgálataim örökös ajánlása után.

Bevallom, az emberség ellen vétettem, hogy mikor minap nagyságodtól oly jóakaratúan mint emberségesen ebédre meghívattam, annak ellenére, hogy megígértem, nem jöttem el: de ezt szeméremből tettem, amit nem tudom, parasztinak vagy együgyűnek nevezzek? Ugyanis, mikor útközben Pethő uramhoz betértem, és tőle meghallottam, hogy Nagyságodnál igen előkelő asszonyok társasága lesz együtt, megrettenve a szégyentől, hogy egyrészt ünneplő ruhám nincsen, másrészt, hogy az én mostani szerencsétlenségem képe vetődik fel, hazamentem, nehogy az én változatlan sorsom nyomorúsága bárkinek is csúfság és látványosság tárgyául szolgáljon. Eszembe jutott ugyanis az a gondolat, hogy részint a már elszállott viruló életem, részint jelenlegi nyomorúságos állapotom avval ellentétes és elütő képet mutat, minek gyászos gondolata úgy megzavarta lelkemet, annyira elvette minden jókedvemet, hogy azt gondoltam: a vendégség jókedve nehezen tud szomorúságomból felderíteni. Ennek okáért jobbnak láttam távol maradni, mint jelen lenni a vendégségen, annál is inkább, mert egyesek azt állítják, hogy szépen hazudni nem vétek. De mégis, ha valami vétek van ebben a dologban, bízom benne, hogy Nagyságod nekem megbocsátja.

Ami a szőllősi ispánságot illeti, az udvari kamara az ügyet a magyar kamarához tette át Pozsonyba, hogy a jövedelmet állapítsa meg. Amint hozzávetőleg megítélni tudom, nem hiszem, hogy csalódtam, mikor azt állítom, hogy az udvari kamara ennek az ügynek nagyobb fontosságot tulajdonít, mint amit érdemel s ezért hosszabb megfontolásra valónak tartja, mivelhogy a jövedelem felkutatásában oly serény és aggodalmas. De csodálkozom, miért nem gondolja meg egyáltalán, hogy – ha már a jövedelemről így vélekednek – annak a jószágnak felét ingyen átengedték Görög Jánosnak? Vagy itt is szerencsém kegyetlensége tetszik ki, hogy nekem nem szabad nagy pénzzel megvásárolni azt, ami másoknak ingyen szokott kijárni? Ha a visszaemlékezés nem volna gyűlöletes, több mindenfélét tudnék ez ítélettel szemben felhozni és bizonyítani, hogy megérdemlettem annyira Őfelsége [II. Rudolf] kegyét, mint Görög János úr, ha akár őseim érdemeit, akár Őfelsége szolgálatában vállalt költségeimet, akár gyakran kipróbált hűségemet, akár pedig a katonai szempontot mérlegelni kegyeskedik. Az Újvárban rendelendő 50 vagy 40 lovas zsoldjáról, mivel semmilyen válaszom nincsen, újra összeszerkesztettem egy kérvényt.* Kérem Nagyságodat, kegyeskedjék végre engem is jótéteményében részesíteni és rendelje el Őfelsége nevében az újvári parancsnoknak, hogy ha nem 50 vagy 40, de legalább 32 lovast rendeljen alám. Azt ugyanis könnyen és minden katonai érdek megsértése nélkül megteheti a kapitány, hogy azon katonák közül, kik az ottan szolgáló egyes hadnagyok alá vannak rendelve, egy bizonyos rész kitűnik, azt hozzám rendelni szíveskednék. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyik vagy másik katonának a feláldozása miatt a hadnagyok közül senki sem fogja állomását otthagyni, különösen azok nem, akiknek zsíros jövedelmű tisztségük van. Nagyságodnak örökös szolgája

Balassa Bálint

Eckhardt Sándor fordítása latinból

Eckhardt-Stoll, 388–389. Nr. 85. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre