137 Bethlen Gáborné Brandenburgi Katalin Kassa Város Tanácsának

1629. november 14. Gyulafehérvár

Catharina dei gratia nata marchionissa Brandeburgica, sacri Romani imperii et Transylvaniae princeps, partium regni Hungariae Domina, Sicolorum comes ac Borussiae, Juliae, Cliviae, Montium etc. ducissa etc. [Katalin, Isten kegyelméből született brandenburgi őrgrófnő, a szent római birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek úrnője, a székelyek ispánja és Poroszország, Jülich, Kleve, Berg stb. hercegnője stb.]

Prudentes ac circumspecti [bölcs és körültekintő ti. urak] stb. Noha kívántuk volna azt mindenekfelett, hogy kegyelmeteket nem ilyen szomorú és keserves, hanem egyéb örvendetes állapotokról tudósíthattuk volna, de mivelhogy az Úristennek elvégezett tanácsa és bölcs rendelése eleitől fogva ez volt, hogy kinek-kinek az halandó emberek közül életének bizonyos határt vessen, és senki az élők közül az szomorú halált el ne kerülhesse, ahhoz képest az bódog emlékezetű dicsiretes fejedelmet [Bethlen Gábort], nekünk szerelmes urunkat is ő szent felsége sok ideig való nehéz betegségi és nyavalyái után* ez holnapnak tizenötödik napján délelőtt tizenegy órakor, itt Fejérváratt fejedelmi lakó helyében szép csendes halál által az örök Bódogságban magához szólítá nekünk holtig való keserűségünkkel, és minden igaz híveink méltó és fájdalmas szomorúságokkal. Mely dolgot akarván Kegyelmeteknek is értésére adni, el nem mulathattuk, hogy felőle mindjárást ne tudósítsuk, előttünk viselvén azt, hogy Kegyelmetek is utolsó órájáig őfelségének igaz és kedves hívei levén, szomorú halálát érteni nekik is szükségesképpen kívántatik. Annak felette tudván azt is, minemű kegyelmességgel, kegyes atyai indulattal és gondviseléssel viseltetett eleitől fogva Kegyelmetekhez annyira, hogy azon sok nyughatatlanságát, költségét és gondos fáradságit nem szánván, semmit úgy szemei előtt nem viselt, mint az Kegyelmetek csendes békességét, régi törvényinek és szép szabadságinak fogyatkozás nélkül való ótalmazását. Melyért hisszük azt, hogy Kegyelmetek is hálaadó indulattól viseltetvén, kedves emlékezetit minden üdőben méltán magok között fenn is fogja tartani.

Noha pedig reméljük azt is, hogy magától is készek az magok böcsületi és ilyen kegyelmes fejedelemnek holta után való emlékezetihez hálaadó volta tőlök mit kívánjon, magok előtt hordozzák, mindazáltal, mivel tudjuk római császárral [II. Ferdinánddal] őfelségével micsoda végezési löttek légyen őfelségének az bódog emlékezetű fejedelemnek, melyeknek szentül és fogyatkozás nélkül való megtartását kívánjuk is; ahhoz képest akarván Kegyelmeteket requirálnunk [kérni] hozzájok és nemzetekhez való jóindulatunkból, intjük is azon, hogy mind ezelőtt való sok és veszedelmes példákat, mind pedig jövendőbeli csendes állapatjokat meggondolván, és az mi dicsiretes emlékezetű szerelmes urunknak atyai indulatból származott, csak halála előtt való intésit is előtte viselvén, igyekezzék az egymás között való egyezségen és szereteten, melyből várhassa az magok között való csendes szép békességet és megmaradását; annak felette legyen azon, hogy az császárral őfelségével való végezések mehessenek mentől csendesb és illendőbb módok alatt minden fogyatkozás nélkül véghez magoknak jovával és hasznával. Mely dologból mit akarjanak követni, és ha az üdvezült fejedelem tisztességes eltakarásának idejit meg akarják várni, avagy mint igyekezik abból magokat viselni, hogy mind arról, mind pedig császárhoz őfelségéhez felbocsátott követi micsoda resolutióval [válasszal] érkeznek meg, bennünket tudósítani ne nehezteljék, szeretettel requiráljuk. – És ezek után minden üdőbeli fejedelmi szomszédságos jóakaratunkat mind közönségesen mindnyájoknak, mind pedig külön-külön közölök mindeniknek igaz indulattal ajánljuk. Hisce easdem bene valere exoptantes. [Mindezek után kívánjuk nektek, hogy jól éljetek.]

Datum Albae Juliae die 17. mensis Novembris a[nno] d[omini] 629.[Kelt Gyulafehérvárott, az úr 1629. esztendejében, november hó 17. napján.]

Catharina m. p.

Szilágyi, 1887. 408–409. Nr. 394. Eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre