195 Apácai Csere János Barcsai Ákosnak

1659. január 27. előtt, Kolozsvár

Apátzai János alázatos supplicatiója [kérelme] Nagyságodhoz, mint igen kegyelmes urához és Maecenássához [pártfogójához].*

Kegyelmes uram! Alázatosan jelentem Nagyságodnak, hogy ez a schola, mely az egész kereszténység között fennforgó legnehezebb és legártalmasabb két adversa religiók* ellenében plántáltatott volt a boldog emlékezetű fejedelmektől, az a jó véget a patrociniumnak [védelemnek] elégtelensége miatt mindeddig is el nem érte, hanem sőt inkább csúfolásra adott sokakban azoknak kész alkolmatosságot, az alkolmatlan taníttások és tanulások áltol. Mostan penig ugyan fölötte elhagyattatott állapottal vagyunk: mert itt, kegyelmes uram, a nagy égés után még csak egy auditorium [előadóterem] sem volt mindeddig is, melyben taníthattunk volna, hanem kamarákban kénszerítettünk tisztünköt végbenvinnünk. Igyekeznek ugyan már az itt való uraim felépíttetéseken, de mikorra leszen az, én nem tudom. Taníttók is ordinariusok csak ketten vagyunk.* Két ember penig (bár az maga volna az istenes Plato és a nagy Aristoteles) annyi sok külömb-külömb féle korban levő elméknek hasznos taníttására elégséges nem lehetne soha. Noha némely jó indulatú emberek az elmúlt télben magokat megszedvén, három praeceptornak [tanítónak] rendeltek volt esztendeig való fizetést, de félek rajta, ez az idő eltelvén, az is csak füstbe megyen, ha a Nagyságod fejedelmi kegyelmessége nem accedál [jár hozzá]. Minek okáért Nagyságodnak mint kegyelmes urának szegény elhagyattatott scholánk könyörög én általam, méltóztassék Nagyságod fejedelmi kegyelmességéből ennek az ecclesiának parancsolni, hogy az ecclesia pénzéből vagy proventusából [jövedelméből] (reá emlékeztetvén a' végre, melyre az istenes fejedelmektől rendeltetett, tudniillik religiónk [vallásunk] gyarapodására, mely a scholák virágzása által szokott legjobban mindenütt lábat kapni) deputáltassék [rendeltessék] a praeceptorok számára három-három száz forint esztendőnként. Hogy aki rhetoricát fog taníttani, fizethessünk 60 forintot néki esztendőnként; aki poësist, annak is 60; aki syntaxist, annak 50; aki etymologiát, 50; aki rudimentát, 40; aki orthographiát, azaz írást s olvasást, annak is 40.* Egyébként, kegyelmes uram, soha bizony jó módjával adversariusink [ellenfeleink] ellen meg nem állhatunk. Magunk, hogy mindazokat a dolgokat taníthassuk, soha rá nem érkezünk. Sőt ha mind reájok érkeznénk is azokra, de azonban el kellene a theológiának és philosophiának maradni, mellyek nélkül amazok csak haszontalan csevegések. Hogy azért, kegyelmes uram, ne kénszeríttessenek tovább a reformátusok gyermekei latinitás tanulása kedvéért a pápistákhoz folyamodni (mint régen az izraeliták a philisteusokhoz az ő fegyvereknek megélesíttéséért), s azonba religiójokat sokan változtatván, a pápista taníttók incselkedések által vallásunktól elszakadjanak, nekünk nagy lelkünk sérelmére: méltóztassék Nagyságod kegyelmessen annuálni [beleegyezését adni] és disponálni [rendelkezni] a dolog felől.

E felett, kegyelmes uram, hogy az Isten dicsősége és a Nagyságod méltóságos híre-neve a tisztességes tudományok és keresztyén vallásunk gyarapíttása által annál inkább öregbedjék: ne szánja Nagyságod egynehán jó indulatú iffiúnak valami beneficiumocskát [javadalmacskát] rendelni, kik a Nagyságod szárnyai és fejedelmi kegyelmessége alatt felneveltetvén az igazságban és a scientiákban [tudományokban], arra másokat is osztán taníthassanak, és így a Nagyságod kegyelmessége hirdettessék mindaddig, valamíg a tudományok a világon taníttatnak. Itt, kegyelmes uram, rendszerint való jövedelmek a diákok napjába ötven-ötven pénz, mely mennyit tehessen ötven-hatvan diák, Nagyságod kegyelmesen megítélheti. Az irgalmas Isten a Nagyságod fejedelmi színét igazgassa mindenekben az ő dücsőségére.

Orosz, 212–213. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre