197 Kemény János II. Rákóczi Györgynek

1659. szeptember 17.

Kegyelmes Uram

piski táborából* 3. Septembris [szeptember 13-án] írott Nagyságod méltóságos levelét alázatoson elvöttem. Az egyéb írásiról Nagyságodnak felelnem, s annak olvasásával terhelnem is Nagyságodat nem szükséges, elhiszem, mind Zólyomi uramat jól disponálta [elintézte], kit javallanám is, ne hadna hamarjában magától messze avagy csak az gyűlésig is* ha az meglészen; dévai állapotot* is tudom, módjával hagyja Nagyságod. Mihnye vajdát hogy Basa Tamás, brassaiak és Barcsay uram főkövetje, Gombos (ki én szakácsom vala, tatároktól nemrégen szabadula), megindítsák Nagyságod ellen* annál inkább, de csak én ellenem is, nem úgy indult valóján az dolog. Mert az mint Nagyságodnak megmondottam, nem hibáztam szavaimban, hogy az az én vajdám jól affectus [jóindulatú] szívében az kereszténységhez, és csak színnel van az pogánysághoz; ímé meg is bizonyította, ez elmúlt vasárnap mind levágatta, mennyi törököt kaphatott Havasalföldében, circiter [körülbelül] 2000. Ezentúl már nolle velle [akarva, nem akarva], míg lehet, úszni kell, ha volna kinek segíteni, eljű az ideje. Ez tűz, úgy látom, nem aluszik, sőt gerjed, és aligha derekason törökbe kapás nem következik. Jűnek derekas követek, Nagyságodhoz csak, avagy országhoz is, nem tudom, ma Rosnyóhoz fognak érkezni. Az Barcsay uram étekfogóját megexaminálván [megvallatván], s az levelet is megolvastatván, Nagyságod ne késlelje visszabocsátani, hittel assecurálni [biztosítani].

Írja Nagyságod, kedvetlenkedtem az fejedelmi állapottól, és Nagyságodat nem assecuráltam. Úgy vagyon, kedvem soha nem volt, s nem affectáltam [színleltem], ma is nincsen, ha csak az ahhoz való kedvet kell nézni, mert ha több félelmes következések nem engednének is ahhoz való kedvet, de az mostani nyomorult fejedelemségnél én jobb nemes ember valék, s jószágom több vala,* mintsem most hallok lenni, csak annyiért én bezzeg annak baját kedvelleni nem tudom, hát még az egyéb nehézségek hol vadnak; Nagyságodét elvennem sem lehet, sem illik, Barcsay is az övét, Rhédei uram is nem adja, másoktól elvenni mind injuria [jogtalanság], mind törvéntelenség.

Mindazáltal ne ítíljen Nagyságod úgy felőlem, hogy oly kocsis természettel bírnék, az ki magamat nem alitanám* olyan embernek lenni, mint Nagyságod kimenetelitől fogva az minéműek mind viselték s mind affectálták, s ma is horgásszák, ki oláh, ki szász, ki magyar etc. Bizony, nem kívánságból ugyan, de ha Isten, ez haza és Nagyságod is az én hitván személyemben akármicsoda titulus [cím] alatt valami haszonra való szolgálatot látnának s tanálnának, soha attól magamat nem vonyogatnám, csakhogy az figefa leveléről az nyarat, az Isten akaratját és hivatalját az környülálló dolgokból tudhatnám én is megesmérni, melyek még nem mutatkoztak, ezután láthatnám meg, ha az emberek elméjét experiálhatnám [kitapasztalhatnám]; idő előtt azért nékem afféle bizontalan dologban magamat, most szabados embert khám* rabságán kívül, lekötésemmel hogy csúfoltassam, bizony inkább szégyenlettem, mintsem nem akartam, és hogy hazugság nélkül mondhassam is akárki előtt, nem horgászok fejedelemséget, melyet nem mondhattam volna igazán, ez halasztatta, nem elmulattatta vélem. Elhiheti azt is Nagyságod felőlem, Nagyságodon kívül Erdélyben mintsem mást uralni, inkább magamat uraltatni szeretném, esmérheti is bennem, mindenkor voltam szeretője az böcsületnek.

De Nagyságodat követve s igazán is írom: tudja Nagyságod, én is gyermekségétől fogva ismerem Nagyságodat, midőn láttam olyat, s naponként tapasztalok, Nagyságod nem én kedvemért convocálja [hívja össze] az embereket, tractál [tárgyal] vélek, csinálja elméjeket,* tészen biztatásokat, ígíreteket, ajánlásokat mind szemben, s mind kibocsátott levelekkel; nékem pedig semmi megtanáltam dolgokra, melyek által mozdíthatnám elő dolgomat, semmi bizonyossággal nem resolvál [dönt] és nem segít, hanem csak elmutogatással és nehéz conditiókkal [feltételekkel] igazít el, nem ítílhettem egyebet, hanem hogy magának van már feltött célja; kit ha nem assequálhat [érhet el], az nem lehetett dolgot hagyja csak az én nyakamban, melyben nem cooperálván [működvén együtt] is lekötelezett szolgája vagy fél rabja legyek Nagyságodnak. Nem lehet pedig kettő, hogy mindkettőnk nevezeti forogjon fenn, mindketten ki-ki magáért csináljon pártokat, hanem avagy ha Nagyságod úgy kívánja, s lehet, én is Nagyságod számára munkálódjam, avagy ha most abban mód nincsen, Nagyságod is az én dolgomat segétse, s így vessük el nyakunkról gonoszakaróinknak igáját, egy célt tévén csak fel. Mert él az Isten, s úgy áldjon meg, hogy Nagyságodat kívánom uralni, nem magamat uraltatni, csak Isten hazánk veszedelme nélkül mutatná útját; ha pedig az nem lehet most, nem ellenével, hanem segítésével Nagyságod és hazám szolgálatjára devoveálom [szentelem] hátralévő kevés részét életemnek.

Mivel azért az dolgok nemcsak Erdélyben, hanem az szomszédságban is így intricálódnak [bonyolódnak], az mint Nagyságod is írja, valóban kívántatnék az szemben létel, szorgos* pedig és rövid az idő; kérem alázatoson Nagyságodat, mutasson nékem is módot, kövesse módját Nagyságod is, hol lehessünk szemben az gyűlés napja előtt; én fáradni kész vagyok, de ha Nagyságod hadait ki nem viszi, nem hiszem az ország egybengyűljön; Radnót táján reménleném módját lenni, csak érthessem, de annak úgy kellene lenni, ne lenne Nagyságod akkorban közel,* mikor az gyűlés lenne; tudósítson azért Nagyságod, én innen Segesvár, Bonyha felé mennék.

Nagyságodnak jelentettem vala, Barcsay uram németi* félékben ide igazítottam, el is jütt nyolcig való; mint értem, Gaudi uram házoknépét, javacskájokat [Alsó]Sebesben arestáltatta [lefogatta]; Nagyságodot alázatoson kérem, szabadíttassa fel; ha száz volna is, mostani állapotban én innen el nem bocsátanám, nem idegen helyen vadnak, ki tudja, mit érünk, még küldeni kellene inkább ide, mintsem elvinni, kevés az praesidium [őrség]. Ha immár nem kaphatták Cserey Györgyöt, Nagyságodat kérem alázatoson, ne persequáltassa [támadja meg törvénnyel] az rossz embert, várjon az időtől. Választ várván Nagyságodtól ezzel az szent Istennek ajánlom Nagyságodat. 1659. 17. Septembris.

Nagyságod szolgája

Kemény János

Az Istenért, Nagyságod Constantinra vigyáztasson, mutasson módot abban is Mihnye vajdának, szerezhessen valami magyar hadat.

V. Windisch, 397–400. Nr. 30. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre