203 Kemény János Wesselényi Ferencnek

1661. január 11. Szászrégen

Tekintetes és Méltóságos Palatinus [nádor] Uram, sok boldog újesztendőknek szerencsésen eltöltésével áldja az Úristen Kegyelmedet nemzetünk javára kedvesivel együtt.

Jelentést tettem vala minapi írásomban Kegyelmednek arról, hogy midőn látnám az szegény hazának utolsó veszedelemben forgását, abban pedig annyéra megfojtatását, hogy nyavalyájának fájlalását sem volna szabad említeni, annál inkább megorvoslása felől nemhogy másokkal, de magok között is tractálni [tárgyalni]; azonban kívül az idegenek fegyvere, belől az törvénytelenség és mindenképpen törökös uralkodás nyomorgatná az ország rendeit, sokaknak reménykedésekre nem lehettem olyan mostohája hazámnak, hogy noha Isten titkában lévő bizontalan véggel ugyan, mindazáltal az istenes igyekezet mellett lévő jó reménséggel bé ne jüttem légyen közikbe, és ne kévántam légyen succurrálni [segítségére sietni] nékiek, úgy, mint erdélyi ember maga hazájában, kelletlen szolgálatom megköteleztetve nem lévén másutt is.

Azután való írásomban kértem vala Kegyelmedet, azon instálna [folyamodna] császár urunk őfelsége [I. Lipót] előtt, vigyázna kegyelmes szemeivel az szegény hazánk állapotira is, és ha szintén szorgalmaztatnék is az török nemzettől, méltóztatnék úgy alkalmaztatni választételét őfelsége, ne vehetne bizodalmat abból is az hazának szabadosabban rontására, kiváltképpen pedig az törökkel való békességének megújítását* méltóztatnék suspendálni [felfüggeszteni] őfelsége, vagy csak addig, míg ez ország gyűlésének kimenetelit fogná őfelsége érteni. Nagy reménségem vagyon felőle, hogy mind Kegyelmed keresztény magyar indulatja szerint el nem mulatta az instantiát, mind pediglen, hogy őfelsége is meg nem tagadta légyen keresztényi kegyelmességét tőlünk, noha arról még Kegyelmedtől válaszom nem érkezett.

Innen azért szintén végződésben lévén gyűlése az hazának, szükségesnek ítílém, hogy csak röviden annak folyása és kimenetele felől Kegyelmedet és Kegyelmed által őfelségét is tudósítanám, azt pediglen olyan igazsággal, az mint szoktam Kegyelmednek mindenkor írni, és az mint ismert ifiúságunk idejétül fogva.

Folyása azért Isten kegyelme és vezérlése által majd emberi reménség kívül hatalmas szép csendességgel, minden rendeknek nagy szíves megedgyezésével és mindhárom natióknak* egybenkötelezésével [vala], úgy, hogy Bethlen Gábor halálát fogva ilyen egyesség az hazában nem említtetik; Isten az nyavalyák által is kénszerítette őket az egymás közt való szeretetre. Előbbi méltóságos fejedelemnek, Barcsai Ákos uramnak is szívét úgy vezérlé, hogy felszabadítván minden rendeknek kötelességeket, fejedelemségének renunciála [lemondott a fejedelemségről].

Vége pedig gyűlésünknek az lőn, hogy az én kedves atyámfia, előbbi méltóságos fejedelem Barcsai Ákos öcsémuram őkegyelme, még az gyűlés előtt is declarálván [kötelezvén] magát arra, mostan az fejedelemséget is resignálá [visszaadta], és magának az nyugodalmasb részt választván, az galibát az én nyakamban hárítá, és az elmúlt esztendőnek utolsó napján az esztendővel együtt fejedelemségét letevé. Az esztendőnek első napján méltatlan voltomra Istennek őfelségének az lévén rendelése, hogy arra igazgatná szíveket az embereknek, távulról elhihetetlen megegyezett akarattal az országnak minden rendei gondviselőjöknek és fejedelmeknek választának, mely hivatal még boldog állapotjában is az hazának mely galibás lett légyen, azt Kegyelmed jól tudja, mennyivel inkább hát az mostani időben, nem különb, mint az égő tűzben hágás; de mit tudtam, Uram, tenni, mert minden hivatal Istentől vagyon, legkiváltképpen pedig amaz három nevezetes dolgok* közt az fejedelmek állatása. Nem is ember az, aki ennyi szíveket egyben hozhat; Isten rendelésének nem engedni kárhozatos, hazájának nem szolgálni az nehézségektől megrémülve gyalázatos, subeálnom [vállalnom] kellett azért, jól tudva titulusával [rangjával] együtt minden következendő nehézségeket is, valamelyeket az Isten reánk mért az szegény hazával együtt, ő szent felségére bízván jó reménség alatt az következendő dolgokat.

Imé azért mostan abban foglalatoskodunk, és őfelségéhez küldendő emberünket* mind magunk s mind ország nevekkel most készítjük, és nemigen tovább haladva, három avagy négy napok múlva meg is indítjuk, hamarébb voltáért pedig csak postaképpen, ki által minden szükséges dolgainkat és könyörgéseinket Kegyelmetek jó akaratjából őfelségének alázatoson eleiben terjesztjük, egyszersmind őfelsége szolgálatjára való készségünket, mutatandó kegyelmességéért hálaadó voltunkat, keresztény igaz magyarságunkat valósággal declarálni [kinyilvánítani] el nem múlatjuk. Mostan azért csak ezeket akarván sietve Kegyelmednek értésére adni, kérem mégis nagy bizodalommal, mind megjelenteni őfelségének, s mind pediglen instálni tovább is ne neheztelje, az törökkel való dolgot* őfelsége méltóztassék suspendálni az mi alázatos instantiánknak meghallgatásáig, kiért Isten is Kegyelmednek minden jókat ád, vélem együtt az szegény haza is megszolgálni igyekezik. Tartsa az Úristen kívánatos jó egészségben Kegyelmedet. Datum in oppido nostro Szász Rhegeniensi [kelt Szászrégen városunkban], 11. Januarii 1661.

V. Windisch, 423–425. Nr. 43. Egykorú másolat.




Hátra Kezdőlap Előre