230 Teleki Mihály I. Apafi Mihálynak

1672. szeptember 15. Kővár

Kegyelmes Uram, Fejedelmem.

Görgényből írott Nagyságod méltóságos levelét alázatosan vettem, kegyelmes parancsolatját értem és annak engednem életem elfogyásával is kész vagyok; de lelkem kárhozását Nagyságod sem kivánja, tudom, én sem cselekedhetem. Mert Nagyságod elébbi kegyelmes parancsolatjára nézve az atyafiaktúl és hadaktúl kényszergettetvén, hittel kellett magamat köteleznem, hogy holnap megindulok, már csak lehetetlenség elmulatnom.* Bizom azért Nagyságod kereszténységébe, egyszeri kegyelmes parancsolatját meg nem változtatván és hogy én annak engedvén el kell mennem, vétkül [nem] tulajdonítja, hanem inkább Nagyságodhoz való igaz hűségemnek jeléűl veszi. Assecurálom [biztosítom] is Nagyságodat keresztény hitemmel, hogy én míg élek, igaz, hü, méltóságát oltalmazó szolgája leszek, várván Nagyságod fejedelmi kegyelmességét én is fejemre és szerelmesimre. Bű írásommal Nagyságodat nem, akarom terhelnem, az uraknak őnagyságoknak, őkegyelmeknek mindeneket megírtam, könyörögvén Nagyságodnak alázatosan, méltóztassék kivánságimra kegyelmesen resolválni [felelni]. Isten Nagyságodat sok esztendeig éltesse és dolgaiban szerencséltesse hazánk és nemzetünk javára.

Septembris 1672.

Nagyságodnak alázatos szolgája

Teleki Mihály mp.

Gergely, 6. 299. Nr. 204.




Hátra Kezdőlap Előre