237 Teleki Mihály a magyar hadaknak

1676. december, Kővár

Kegyelmetek beadott írásából látom az őkegyelmek elméjét; azt sem tagadhatom, hogy nem látnám nagy extremitásokban [végszükségben] való lételét is Kegyelmeteknek közönségesen.* Látja Isten lelkemet, halálommal, ha azzal megorvosolódhatnék az dolog, kész volnék nemzetemhez, vallásomhoz való szeretetemnek jelét adnom, de az lehetetlenségen nem uralkodhatom, szolga lévén, uram, fejedelmem parancsolatjátúl kell függnöm, várnom; őnagysága is más nagy hatalmasság* alá lévén vettetvén, onnét kell várni. Az ki lelkesen akar a dologhoz szólni, sem őnagyságát az én kegyelmes uramat, sem híveit, sem másokat, sem engemet méltán nem okozhat senki is, látván Istentől lenni az akadált az fővezérnek halálával; őnagysága is, az én kegyelmes uram, erővel nem vehet. Költségét, fáradtságát [!] nem szánja; most is nagy ajándékkal küldött a portára; ha szintén őnagysága, ez nagy akadály már meglévén, akarna is cselekedni, az új fővezér híre nélkül nem volna Kegyelmeteknek bátorságos. Én úgy reménlem, ez üdő alatt is munkálkodtak őnagysága hívei a portán, munkálkodnak tovább is, és nemsokára kivánt válaszok leszen, Istenért, nemzetekért, kevés ideig való tűréssel ne rontsák el ennyi ideig való szenyvedéseket, ne siettessék magoknak, nemzeteknek végső veszedelmeket, előttök forgatván más nemzetek keserves példáit.

Nekem abban módom nincsen, tilalmazván az én kegyelmes uram is, hogy én az őnagysága birodalmában való quartélyozást megengedhessek, nem is engedem, sőt kérem, kénszerítem, ha kegyelmes urunk őnagysága, a nemes ország* jóakaratjával élni kívánnak, mentest menjenek ki az őnagysága birodalmából, elégedjenek meg ennyi sok kártételekkel, az melyet cselekednek a hadak tizenkét naptól fogva, ne kellessék ellenkező mediumokkal [eszközökkel] megorvosoltatni ez hazabeliek romlásokat, meggondolván azt is, ha szintén az én kegyelmes uram, fejedelmem, az nemes ország meg engedné is itt az vidékben, az Szilágyon való quartélyozásokat, de semmiképpen itt már nem élődhetnének, elpusztulván ez a darab föld és a Szilágy egészen.

Gergely, 7. 319–320. Nr. 232. Egykorú kézirat.




Hátra Kezdőlap Előre