240 Teleki Jánosné Bornemisza Anna Teleki Mihálynak

1678. március 14. Görgényszentimre

Édes Fiam,

Isten minden kívánságid szerint való jókkal hogy megáldjon, szívem szerint kívánom. Nekem írt leveledet igen nagy keserűségimmel, sűrű könnyhullatásimmal vöttem, én nyolc esztendőktűl fogva való kérésemmel meg nem tudálak marasztani, hanem énnekem sok intésimet megvetéd s mostani kimenésed* leszen az koporsómban takaróm; hogy ellenségid nem voltanak volna, annyi volt, az tenger fővényénél több. Ha szerel[mes] feleségedet s édes, neveletlen gyermekidet nem szántad el[ha]gyni, engemet, a nyomorult, elhagyatott árva anyádat annál inkább nem szántál, mert Isten szívedet megkeményitette én ellenem, valamint Pharaónak, de én az én Istenemet azon kérem, hogy ellened való sok sűrű könnyhullatásimat tömlőjében ne szedje, hanem legyen irgalmas, kegyelmes s szándékodat, az melyet feltöttél, ha őfelségének dicsőséges, tegye, jó szerencséssé s idvességessé. Én tudom, az én testi szemeim soha többé nem láthatnak, az mely énnekem, elhagyatott, árva anyádnak igen keserves. Azt gondolám, hogy (mivel csak magad maradtál vala szemeim előtt) már koporsómban két kezeiddel takarsz s ilyen rettenetes keserűséget fejemre nem hagysz, de lám az én Istenem énnekem abbeli könyörgésemre nem adta meg, mivel őfelségének igen bűnös szolgáló leánya voltam; mindenekben, valamint őfelségének tetszik, úgy legyen, ellene senki nem állhat. Tudod, mikor az urak közül valamelyiket megfogták s mind pedig zenebonák voltanak, megmondottam, hogy neked inkább ne fájjon; mikor Béldit elbocsáták, abban is szolgálál nekik s ím most eszedben veheted, hogy akkori szolgálatodért fizet, mert valamint az kígyók, ellened támadnak mindnyájan.* Immár az kevés jószágod, az melyet véres verejtékeddel szerzettél, meg sem marad nyavalyás apró gyermekeidnél; én mindenre elégtelen vagyok, hanem kérem az én Istenemet, hogy az én utolsó órámat hozza el s legyen idvősséges kimúlásom. Kapi komádat is jóakaródnak tartottad, ím most azt is eszedben veheted, mint volt jóakaród.* Tudom, hogy énnálamnál minden rosszakaróidat jobban tudod; én írhatnék többet is s ennek előtte is mondhattam volna sokat, de mint szegény árva elhallgattam s most is búsulásidat nem nevelem. Talám immár nyavalyás atyádfiainak is nem szolgálhatsz. Vas kíván az anyjával megosztozni, s minden környül álló dolgait meg nem írhatom, hanem ím levelét magadnak elküldöttem, mit cselekedjem velek, mert az mostohaapja is engemet kér, hogy igazítsam el, mind pedig Vas; nem tudom immár, hanem magad énnekem megírni ne nehezteld. Hiszem az micskéjök maradott, nemcsak Vasé, hanem az húgának is oszol benne, mind az az rész marhácskában s mind egyébben s az anyjának is. Az apjoknak gondviseletlensége miatt egyetmása veszett el az anyjának s kit Isten is tud, hogy én ruháztam, abból az jószágbúl nem ruházkodott; mért hányja, hogy eddig mennyi jövedelme volt annak az jószágnak; az én lelkem ismeretire támasztja az ocsmány s ha pedig jövedelme volt, az scholában is pénzzel tartották, de én azt nem hántorgatom s mind pedig mikor az kisasszonyt eltemették, adott az mostoha apja húsz forintot s mikor elhozám az húgát, Ebesfalváról [Erzsébetvárosról] tíz forintot s én is, az miben lehetett, segítettem, de azt mondják, hogy igen kártyás az ocsmány. Vas János uram mondotta, hogy Czegét három esztendő múlva magajévá teszi egészlen. Mind mostoha apja s anyja híre nélkül kért Vas Jánostúl harminc forintot; elhiszem, hogy kártyára, nem egyébre. Kérlek, hogyha csak leveled által is, fenyegesd meg az engem szomorító fertelmest. Levelét aztán küld [!] vissza. Kérlek, hogy ne neheztelj mind ez levelemre választ tenni, mind pedig magad s menyemasszonyom őkegyelme s szerelmes gyermekid felül tudósítani. Az én jó Istenemnek kegyelmes gondviselése alá ajánl[l]ak.

Datum Görgény Szt. Imreh, 14. Martii A[nno] 1678.

Édesanyád

Árva Bornemisza Anna

Gergely, 8. 107–108. Nr. 98. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre