243 Bethlen Farkas Teleki Mihálynak

1679. szeptember 1. Bethlenszentmiklós

Minemü nagy szomorúsággal olvastam ez reméntelen hirt Kegyelmed leveliből, tudja csak az én Istenem. Nagy, meg kell vallani, Istennek sujtoló kezének ereje Kegyelmeteken valóban, de mit tehet az romlandó ember teremtője ellen, kinek élete, halála szent kezeiben forog.* Keserves az pohár, de csak el kell venni, mikor és az mint az ur reánk méri. Tudom mindezekben is meghunyászkodik kegyelmes Istene kezei alatt Kegyelmed és az kinek már ajánlotta szerelmesit, haragra békételenségével nem ingerli ő szent felségét, példát adván másoknak is szent magaviselésével ily szomorúsági közt is; kivált szegény megkeseredett asszonyra [Teleki Mihályné Veér Juditra] nézve is cselekedjen úgy, mint engemet hasonló boldogtalanságomban biztatott. Ha Isten meg nem gátolna, jelen lennék az temetésen, de félek, mert kis leánkám már két izben is úgy tudtuk, estvét ne érje, ez is az oka, hogy meg nem merek indulni, mert el akartam menni. Az Úristen vigasztalja szent lelke által Kegyelmeteket és minden ujabb szomorúságtól oltalmazza Kegyelmeteket.

79. 1. Septembris.

Kegyelmetek szolgája, kom[á]ja

Bethlen Farkas mpr.

[Ui.:] Az egy lehetetlenség, nem egyéb mulattatja el velem az menetelt, hidgye el Kegyelmed.

Gergely, 8. 508. Nr. 496. Eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre