2  Második beszéd V. László király előtt a magyarországi rendek nevében+

Hosszas vágyakozásunk+ gyümölcsét és eredményét kívánván betakarítani, Felséges Urunk, Fejedelmünk, újjászületett lelkünket s föléledő tekintetünket, amelyek már régóta a te szolgálatokra rendeltettek, elhoztuk hozzád; semmi egyébre nem éreznek oly nagy vágyat, mint hogy mindenben méltóságod javát s tetszésedet keressék, és ne idegen akarat kiszolgálói+ legyenek nálad, hanem a magunk szándékainak tanúi, akik szívének az volt legfőbb vágya, hogy fáradozásaink – melyeket ez ideig megszerzésed vagy inkább visszaszerzésed érdekében tettünk – téged nyerjenek el jutalmul, várakozásban elernyedt szemeinket te üdítsd föl, és te vess véget aggasztó gondjainknak, s nyisd meg forrását hív szolgálatainknak. Minthogy ugyanis minden dolgunk s javunk oltalmát szilárd építmény gyanánt reád építettük, s benned van minden védelmünk, mely bizton szembeszállhat e csélcsap kor vadságával: méltó volt, s a jövőben is mindenkor méltó lesz, hogy miként a jog alattvalóiddá, úgy a magunk akarata híveiddé tegyen bennünket, kik arra törekszünk, hogy őseid velünk kapcsolatban szerzett magas érdemeit méltóképp megtisztelő szolgálatokkal ékesítsük.

Megbízottaink előző követjárásakor+ boldogan róttuk le tartozásunk előlegét, hogy tovább fokozzuk hitedet és bizalmadat további kötelezettségeink teljesítését illetően – főként amelyek akkor haladékot kaptak. Most pedig azok is, akik küldtek, azok is, akik küldettek, a megbízók s a megbízottak, egyaránt itt vagyunk: jelenlevőként csaknem valamennyien,+ távollevőként kevesen – lélekben kivétel nélkül. Eljöttünk hozzád, fejedelmünkhöz, királyunkhoz, urunkhoz; eljöttünk, mondom, hívásodra, ám nem egykönnyen dönthetem el, vajon a te hívásodnak vagy a mi ragaszkodásunknak volt-e ebben nagyobb szerepe. Mindenesetre nem félek azt állítani, hogy ha e dologban a te tekintélyed súlyosabb volt is, ragaszkodásunk készsége mégis fölülmúlta azt. Mindazonáltal bármiképp történt is, elég lesz; ha én most kijelentem, te pedig elfogadod, hogy mi szíves örömest jöttünk el ide, s készek vagyunk Felséged utasítását és tetszését nem kényszerűségből, hanem önkéntesen teljesíteni, a jövőre nézve pedig azt szeretnők, ha nemcsak szavaink,+ hanem tetteink is tanúskodnának hűségünkről.

Hogy pedig világosabban megtudd, Felséges Fejedelem, készséges eljövetelünk és idesereglésünk okát, most néhány dolgot néhány szóval elmondok, a többi és jelentősebb kérdés további kifejtését eme tekintélyesebb urakra hagyván. Először is, hogy tulajdon tekintetünkkel és cselekedetünkkel erősítsük meg, és adjunk ismételt kifejezést mindannak, amit a minap valamennyiünk helyett s nevében megbízottaink fejeztek ki Felséged előtt; akik – hogy csak röviden érintsem – a mi kötelezettségünket lerovandó kivált avégett küldettek, hogy először is tulajdon szemükkel győződjenek meg Felséged épségéről+ és egészségéről, majd tegyenek róla jelentést, és hogy kifejezzék jókívánságainkat mind jó egészséged, mind az atyai székre azon első alkalommal történt szerencsés és hőn óhajtott visszahozatalod miatt; másodszor is, hogy közvetítésünkkel fejezzük ki az ország Felséged iránt való, régóta köteles engedelmességét; és harmadszor, hogy meghívást nyerj azon ország birtokbavételére, amely jog szerint téged illet, s amely fölajánlásunk révén már készen vár reád. – Ezekről szóltak tehát ők azon alkalommal a mi képviseletünkben – reméljük, nem szalasztván el a kellő alkalmat.

S mi ezúttal mindezt megismételjük. Először is örömmel látjuk Felséged életének sértetlenségét, méltósága csorbítatlanságát, gyönyörködünk viruló egészségedben, látásod új erőt önt belénk, engedelmességünkről pedig – miként azt már korábban fölajánlottuk, azonképp most szemtől szembe is tanúságot teszünk. A harmadiknál azonban Felséged engedelmével kissé hosszasabban elidőzünk, mert szeretném, ha ezzel kapcsolatban kegyes hozzájárulással vennéd, hogy meghívottak helyett immár mi töltsük be a meghívó szerepét.

Miként az előbb érintettük, Dicső Fejedelem, a minap megbízottaink szava, valójában mindannyiunk kívánsága szólított téged ama országodba s annak királyi birtokába. Irántad érzett vágyunk s közös szorongatottságunk nem hagyta ezt titkolnunk, sőt nyílt megvallására késztetett, főleg mivel híveidet csak azután mondhatod a magadénak, miután megismerted őket. Akkor tehát másokat küldtünk meghívásod végett – most viszont magunk jöttünk el, s nem csupán azért, hogy téged oda szólítsunk, hanem hogy nyíltan fölszólítsunk, miszerint vedd birtokba az országot s a királyság dicső fényét, s hogy láthatóvá váljék: Magyarországnak nem csupán kívánságai, hanem egyenest vállai visznek téged oda vissza. Lehetséges, hogy egyéb feladatok béklyójában lévén, igen nehéz lesz erre rávennünk téged; mégis a körülmények és rangod szempontjából akkor jársz el bölcsen, ha szívedet, lelkedet,+ szándékaidat azok véleményéhez s akaratához szabod, akik szeretnek téged.

Elhatározásunkról s arról a vágyunkról, hogy eljöjj hozzánk, hallomásból már régebben tudomást szereztél: most mindezt személyesen is fogadd el. De hát semmilyen beszéd nem lesz megfelelő annak kifejezésére, amit mi hordozunk magunkban! Ennélfogva a mi ügyeink szempontjából az látszanék legmegfelelőbbnek, ha Felséged is inkább a lelkével, mintsem csupán a fülével fogná fel őket. Ha azután fölfogtad, akkor vedd szemügyre, mi dolgunk veled. Nem más pedig, mint hogy eljöjj a te Magyarországodra, mely a jog szerint is téged illet, a valóságban is reád vár; mégpedig abba az országba, amelyben Isten kegyelméből e világra jöttél, amelyben nekünk születve nekünk is adattál, s ennélfogva (többi alattvalóid+ engedelmével mondom) elkötelezve is elsősorban irántunk vagy!

Igen sok érvvel rendelkezel, melyek téged erre ösztönözhetnek; kivált az, hogy látásodért epedő híveid izzó lelke érezze: jelenléted gyámolítja s vidámítja őket, és hogy még odaadóbban szeressenek, látván, hogy te is elvárod szeretetüket. És ez az igény akkor válik a legszembetűnőbbé, ha te birtokolni akarod jóindulatukat, s ha késedelem nélkül hozzájárulsz, hogy a tiédet viszont ők vegyék birtokukba. – A mi részünkről egyhangú, szinte lángoló egyetértés nyilvánul meg az irántad való hódolatban, sőt csaknem testvéri egyenlőséggel osztozik valamennyi rend abban, hogy egy szívvel-lélekkel engedelmeskedjék néked. Élj hát vele, mi több: élvezd a magad dicsőségére és a mi üdvösségünkre, egyszersmind engedd, hogy a kérelmezők érdekei és könyörgései kegyes meghallgatásoddal találkozzanak!

Nekünk is van azonban immár bámuló és örvendező ítélettel mit csodálnunk a te természetedben: életerődet, szerencsédet, magasztos ifjúságodnak s felségednek naponkénti gyarapodását; ezután arra várunk, hogy mit magasztalhatunk benned. Ezért ha azt kívánod, hogy magasztalásod hiánytalan legyen: „már ne időzz,+ mert késlekedés a halála a tettnek!” Mert tudnod kell, hogy mind jelenbeli, mind jövőbeli magasztalásod teljességében egy hiányt lát mindenki: jöveteled lassúságát; és csak akkor fogják fölismerni, hogy az üdvösséget valóban te hozod nekik, ha azt egyetlen ékességétől meg nem fosztva+ adod meg – márpedig úgy hiszem, annak épp jöveteled és oltalmad akadálytalan, készséges és gyors voltában rejlik legpompásabb éke. Ez fogja ugyanis abban az országban széltében-hosszában hirdetni: számodra azok üdve, gyermekei,+ híre és vagyona a legdrágább, akiknek elöljárója vagy.

Még mindig meglapul itt talán jónéhány patvarságot keltő, lázadás szítására hajlamos egyén,+ aki a széthúzás tüzét éleszti és a béke megbontását keresi. Ennek okáért úgy kell munkálkodnod, hogy nyilvánvalóvá váljék: azt az országot nem a véletlen, hanem a te hatalmad óvja meg az ilyenek törvényszegésével szemben; és gondoskodni kell arról, hogy ama közösség ügyeit a legjobbak tanácsai irányítsák, szűnjenek meg a jogtalanságok, fékeztessenek meg a gyilkosságok, száműzzék a viszályokat, és ne fenyegesse többé+ becsületünket és vagyonunkat a széthúzás, az embervér e gonosz sáfára! Oldd föl a háborúk diktálta törvényszünetet, vezesd elő rejtekeiről a fegyverek zaja közt+ oly régóta hallgató törvényeket! Nyíljanak meg+ Méltóságod fülei az alattvalók szava, könyörgése és panasza előtt: ítélőszékedről ne legyen kizárva senkinek az ínsége, senki aggodalma; s végül egész országodban tedd lehetővé, hogy eltűnjék minden kérlelhetetlenség s kegyetlenség és mindent az igazságosság, kegyesség, szelídség, emberiesség töltsön be! Lépj tehát ki a nagyobb nyilvánosság elé, jöjj szülőfölded ege alá; indulj el utadra ezen s ezekhez hasonló jeles okok miatt, mert ezek által válik gazdagabbá méltóságod, s lesz nagyobbá hatalmad! És hogy a mi nagy szónokunk szavait idézzem:+ ha majd ez ügyekben teljhatalommal fogsz eljárni, amelyekben – mint véljük – hatalmad a mi üdvünknek szenteltetik, akkor mindabban, amit elrendelsz, amit eldöntesz, amit teszel, azt fogod mérlegelni, hogy mivel tartozol az emberek jó véleményének, rólad alkotott kedvező ítéletének és e nagy kitüntetéseknek. Ez pedig akkor válik valóra, ha gondoskodol mindenről, orvoslod a bajokat, mindenkinek a javát kezesed – hogy az a lelkesedés, amelyet bejöveteledre őrizgettünk, immáron kiteljesedettnek lássék Magyarország üdvösségére. Ennek dicső volta pedig fölülmúlja majd nehézségét, hiszen nem a nagy erőfeszítésen múlik, hanem elhatározáson és akaraton. Ahol pedig csak erőfeszítés árán mozdulhat előre a dolog, viseld el türelemmel, hogy a békét és a nyugalmat csak némi munka eredményeképp teremtheted meg mind magadnak, mind nekünk.

Azonfelül pedig minthogy az az ország – vagy inkább a magyar világ – oly nagy méltóságra s dicső hírre jutott, annyira megnövekedett, állapota s rangja pedig oly visszhangot keltő, hogy a róla szóló hírek és szóbeszéd még a nagy óceánig is eljutnak, törekedned s munkálkodnod kell, hogy ne csupán az tűnjék ki, hogy az említett dolgokra és orvoslásokra voltál méltó, hanem az is, hogy képességeiddel te mindent fölülmúltál. Mivel pedig hasonló föladatok megoldásában őseid nem maradtak le mások mögött, légy rajta, hogy te legyőzd a többieket! Győzni pedig akkor fogsz, ha – az említett szónok-filozófus kijelentése szerint –+ ezeket az eszközöket használod híveiddel szemben: nevezetesen szívélyességet, reménykeltést és hálás lelkületet. Mert mindenekelőtt arra lesz szükség, hogy azokkal szemben,+ akik engedelmességre vannak kötelezve irántad, te is kötelezőnek érezd a szívélyes viszonzást; a reménykedők várakozásának úgy teszel eleget, ha valamennyien, kik szolgálatodra igyekeznek lenni, tapasztalják segítőkész hajlandóságodat, látják, hogy szolgálataikat gondosan számon tartod, és nyilvánvalóvá lesz, hogy tisztán látod s méltányolod kinek-kinek teljesítményét. Valamennyiök szolgálatkészségét háládatos lélekkel akkor fogod a legmagasabb fokra szítani, ha kinek-kinek a szolgálatai szerint méltóztatol kimérni kegyeidet és háládat, ama okok alapján, amelyek az egyes ember buzgalmát irányítják. Minderre pedig úgy kell ügyelnie Felségednek, hogy mindenki megértse: te tudod, kitől mit vársz, érzed, mit kapsz, s emlékezel arra, amit kaptál. Senki – hidd el nekem –, aki valamit is ér, el nem szalasztja a hűsége bizonyítására kínálkozó alkalmat, kivált mivel valamennyiünk várakozása főként azt kezesi, hogy láthatóvá legyen; mert úgy véljük, jobb ismerősként, mint ismeretlenként szolgálnunk néked.

Rajta hát, kövesd kívánságainkat s a magad javát, és – hogy beszédem ott végződjék+ ahonnét kiindult – minden reményünknek és fáradozásunknak, amellyel mind ez ideig téged kerestünk, te légy egyedüli jutalma, te az ajándék s a leendő ajándékozó is, akinek – mint egykoron Cicero mondotta Caesarnak – „sem szerencséje+ nem rendelkezik annál fontosabbal, mint hogy megvan a képessége, sem természete annál tökéletesebbel, mint hogy megvan az akarata minél többek megmentésére”, s aki nélkül nékünk már „többé sose kell a dicsőség”.+

Bécs, 1452. december 13.

Boronkai Iván fordítása




Hátra Kezdőlap Előre