Boldogságos Atyám!
Jóllehet már az előzőkből reménységet merítettem, úgyhogy nem kételkedhetem Szentségtek legjobb akarata, gondja, szándéka és gondoskodása felől a keresztény nép helyzetének megkönnyítése és oltalma érdekében – mégis amikor e napokban új levelét vettem, és értesültem Boldogságtoknak ez üggyel kapcsolatos megújult buzgalmáról, az új reménység gazdagsága az én lelkesedésemnek is új szárnyakat adott, hiszen izzó vágyamnak ez ígéretben méltó segítőtársát s gyarapítóját fogadhatom. Hálát adok tehát Boldogságtoknak, aki nem hagyja el a benne reménykedőket, és esedezve kérem újra meg újra, hogy amint buzdítani méltóztatik azt, akiben magától is megvan a szándék, úgy el ne hagyja azt, aki rászorul támogatására!
Ami szándékomat és készségemet illeti, úgy hittem, nem szükséges ismétlésekbe bocsátkoznom, mivelhogy ezekről már eddig is megszerezhette Szentségtek a legvilágosabb írásokat és bizonyítékokat; már csak az van hátra, hogy a kilátásba helyezett támogatást megkapjam. Egyebekben képességeim szerint fogok eljárni, miként ezekre vonatkozó elképzeléseimről és terveimről kimerítő és őszinte szóbeli tájékoztatást adtam* főtisztelendő uramnak, Francesco velencei bíboros úrnak, Szentségtek legátusának, akit – miután megtudtam, hogy visszatér a Városba+ – megbízok azzal, hogy számoljon be a látottakról és hallottakról. Ő ugyanis mint a hit s a hívők kiváló gondviselője, bizonyára híven jár el abban az ügyben, amelyért szárazon és vízen sem rettent vissza a veszedelmektől.
Egyébiránt már korábban elküldöttem Boldogságtok színe elé, majd azt követően több katolikus fejedelemhez jegyzőmet, Vince×* mestert, és mind ez ideig vártam tájékoztatását arról, hogy milyen végső választ kapott Szentségtektől. Minthogy azonban erről mind ez ideig semmi biztos hírt nem kaptam, nagyon kérem, méltóztassék engem Szentségtek a lehető leghamarabb – azaz még április közepe előtt – tájékoztatni* mindazokról a föltételekről és tényekről, amelyek birtokában az említett Vince mester távozott, mind pedig azoktól, amelyekben a mondott bíboros úr fog újabb és pontosabb megállapodásra jutni Boldogságtokkal. Ezt pedig megteheti Boldogságtok akár Taddeo mester, az orvos útján, akár káplánunk, Péter mester×, váradi kanonok útján, aki – úgy hiszem – még most is Szentségtek udvarában található; mindkettejüknek külön levelet küldtem ez ügyben. – A Magasságbeli őrizze meg Szentségteket kívánságaink szerint!
Kelt az Úr 1446. esztendejében, február 20-án.