„Az ékesszólás építőmestere” (architectus eloquentiae): itt Tullius Ciceróra utal, mert miként a latin nyelvű történetírók között Titus Liviust és Sallustius Crispust×, úgy tekintik a legkiválóbbnak a szónokok között Marcus Tulliust. Ezenfölül a hősköltészetben Vergilius, az elégiában Ovidius Naso×, a komédiában Terentius, a szatírában pedig Iuvenalis tűnik ki. Persius is igen jó szatirikus, de keveset írt. A tragikusok közül napjainkban általában Senecát olvassák. A verselés változatosságát tekintve a fő hely Horatius Flaccust, Martianus Capellát× és a mi Boethiusunkat× illeti meg. Pál.