Kis kard! mellyel vitézkedve |
|
S mint a titkos rozsda mérge |
Martzongván a bánat férge, |
|
Boldog voltam gyermekfővel |
Mely most engem veszteget. |
|
Akkor még a bút és gondot |
S amit józan szívem mondott, |
|
Akkor még nem vesztegettek |
S kívánságim nem terjedtek |
|
A kenyér és fánk mellett. |
|
Kedv s nyájasság nevetett. |
|
Mint mást kínoz az únalom |
|
Ah! hogy e boldog életnek |
Ah! hogy vissza nem térhetnek |
|
|