Az Kalaúz botránkozást nem szerez senkinek

Minthogy az első csatán szégyent vallának az Morgók, segítő sereget rendelnek, hogy az Kalaúz-t megnyomhassák, és két dologgal vádolják az Kalaúz-t: botránkoztatással és hazugsággal. Azért szóljunk rend szerént mind az kettőrűl.

Hamisság azért, hogy okokat keres az Kalaúz, melyekkel oltalmazza az bordélyokat. Mert noha említettem az Kalaúz-ban, mivel mentik magokat, akik sok gyilkosságnak és egyéb vétkeknek távoztatásáért elszenvedik efféle rossz helyeket: de azért nyilván írtam, hogy győzhetetlen bizonyságok arra visznek, hogy efféle susnyaságot nem kell megengedni.

Hamisság az is, hogy én fogom reátok, hogy aprólék dolgokért az házasokat felszabadítjátok. Mert nem régen hallátok az Luther+  tanítását, melyben az maga vonogatásért, távullétért és több efféle dolgokért, szabad menedéket ád az új menyegzőre.

Az Szentírásnak amaz mondását: Os vulvae non satiatur,* nem az Kalaúz-ban, hanem más írásomban hoztam együtt elő. Ezt az Morgók bakbűzű éktelenségnek nevezik. Mit csudálod tehát, keresztyén olvasó, ha ezek az én írásimat káromlyák, kik az Szentlélek Isten szavait is gyalázattal illetik?

Az is merő balgatagság, hogy én azzal botránkozást szerzek, midőn az ti tudománytokból származott, gonosz erkölcsök gyümölcsét feljegyzem. Mert esszerént Szent Pált is vádolhatnátok, mivelhogy az Rómabéliekhez írt levelében az nemzetségeknek undok vétkeit írásba foglalta.

Abban is rosszul mentik Luthert+ az Morgók, hogy erőtlen embertűl elválasztja feleségét. Mert jóllehet, az természet szerént hideg volt az házasulás előtt, az nem alkolmatos az házasságra; de ha az szent házasságnak végbemenetele után, vagy vénség és betegség miatt, vagy emberek metszéséből és egyéb történetből megerőtlenült az ember, bezzeg az Luther+  tanácsát nem szabad követni. Mert az Isten szavából hallók, hogy az végbement házasság fel nem szabadulhat. Az Luther+  szavai pedig határozás nélkül, mind az kétféle hidegségre szolgálnak: és aminémű bizonysággal erősíti mondását, tudniillik, hogy az más fél gerjedez, annak egyaránt helye vagyon mind az két rendbéli állapatban.

Végezetre az is merő hamisság, hogy gonoszra izgatjuk az embert, midőn azt tanítjuk, hogy az gonosz gondolatok és indulatok bűn nélkül vannak, ha ember helyt nem ád nékik, és ellenek tusakodik. Ezt nemcsak mi tanítjuk, hanem Szent Jakab apostol és Szent Ágoston+ is, mivelhogy abban vétek nem lehet, amit ember akaratja ellen szenved. Annak okáért szinte mint mikor Krisztus Urunkat kísértvén az sátán, istentelen gondolatot ada eleibe, tudniillik, hogy az ördögöt imádná, semmi vétek nem esnék Urunktúl ebben az gondolatban, mivelhogy ellene tusakodnék: úgy az Krisztus tagjainak sem árt az gonosz indulat, csak ellene álljanak. Ezzel pedig az tanítással nemhogy szabadság adatnék az gonosz indulatok engedelmére, de sőt inkább azok ellen való bajvívásra izgattatunk. Hamisan írják pedig az Morgók, hogy ha az indulatokban vétek nincsen, nem szükség Istent kérni, hogy ezeket megoltsa. Mert az kísírtetnek és az világi szerencsétlenségnek szenvedése nem vétek, de minthogy gyakran az mi gyarlóságunknak ok adatik ezekből az vétekre, méltán kérjük az Miatyánkban, hogy kísértetbe ne vitessünk és az gonosztúl szabaduljunk.

Az is merő gyermekség, amit megfejthetetlen erősségnek tartanak az Morgók: Ha az gonosz indulatok Isten törvénye ellen vannak, minthogy bizonyára amaz parancsolat ellen vannak: Non concupisces:* tehát bűn nélkül nem lehetek; ha pedig Isten törvénye ellen nincsenek, mint lehetnek gonoszok? Felelet: Miképpen mikor Isten tiltja az gyilkosságot, nem tilt egyáltaljában minden öldöklést, mert szabad törvénnyel, szabad igaz hadakozásban, szabad az elkerülhetetlen maga oltalmában embert ölni; hanem az tilalomnak értelme az, hogy maga tulajdon indulatjából, törvénytelen és kételenség nélkül, mást meg ne öljünk: azonképpen mikor  az concupiscentiát* tiltja az Úristen, nem azt parancsolja, hogy semmi indulatot ne érezzünk, az ördögnek vagy testnek kísírtetitűl teljességgel mentek légyünk, hanem szabad akarattal bévett gonosz vágyódásokban ne részesüljünk. Azért amit az Úristen tilt, abban bezzeg vétek vagyon, és annak elkerülésére az Istennek malasztjával tehetségünk is vagyon, tudniillik, hogy szabad akaratunkkal helyt ne adjunk az gonosz indulatoknak. De hogy kísírtetekből való indulatokat ne érezzünk, azt az Isten sem tiltja és tehetségünkben sincsen. Efféle indulatokat pedig, melyeket akaratunk ellen, bűn nélkül szenvedünk, gonoszaknak azért mondjuk Szent Ágostonnal, mert az bűnből eredett ezeknek délcegsége és embert gyakran bűnre is visz. Azért szokott módjok szerént, hamisan és lelkiisméretek ellen vádolják botránkoztatással az Kalaúz-t az én Morgóim.




Hátra Kezdőlap Előre