| Ablakomon besütött a holdvilág. |
| Ez a kislány olyan, mint egy gyöngyvirág. |
| De szeretném, ha ő engem szeretne; |
| De még jobban, ha az enyém lehetne! |
|
| Két fa közül kisütött a holdvilág. |
| Enyém vagy te, egyetlenegy gyöngyvirág. |
| Eszem azt a szépen szóló nyelvedet, |
| Kivel sokszor csalogattál engemet! |
|
| Megfáj(d)ult a szívem a nagy bánatba, |
| Hogy szeretlek, nem tehetek én róla. |
| Bár bírnálak, bár tudnálak felejtni, |
| Ne tudnálak oly igazán szeretni! |
|
| Három éjjel nem aludtam egy órát; |
| Mindig szidott az a vén huncut anyád. |
| Szerelmünkért szenvedjük el ezeket, |
| Erre teremtett az Isten bennünket.386 |
|
|
