| Ifjúság, mint sólyommadár, |
| Addig víg, míg szabadon jár. |
| De énnékem szegénynek, már |
| Szívem víg örömet nem vár. |
|
| Hol mások járnak kettessen, |
| Mint egy Apolló, kedvessen; |
| Fejem lehajtván könnyessen, |
| Nézek csak nagy keservessen. |
|
| Mennék én is, ha mehetnék, |
| Szárnyamra ha fölkelhetnék; |
| Így magányossan nem élnék: |
| Mint madár, társat keresnék. |
|
| Szabad fejem be van zárva; |
| Olyan vagyok, mint az árva, |
|
| Adja isten, hogy lehessek: |
|
|
