| Az ég alatt, a föld színén |
| Nincsen ollyan árva, mint én. |
|
| Ott sírok én mind szüntelen, |
| Ahol senki sincsen jelen. |
|
| Nem átkozlak, nem szokásom, |
| Mind te felelsz meg ezekre! |
|
| Rózsám, nekem csak az nehéz, |
| Hogy téged ölelget más kéz. |
| Könnyes szemem távolról néz. |
|
| Mostan titkon sem szól velem. |
| Néha titkon ha nyújt kezet, |
| Millyen fájdalomra vezet!614 |
|
|
