| Verjen meg az egek ura tégedet! |
| De megszomorítottad a szívemet; |
| Fölzaklattad víg szívem nyúgodalmát, |
| Szemeimnek is az ő csendes álmát. |
|
| Legelső öste, mikor hozzám jöttél, |
| Akkor magad engemet felkérdeztél. |
| Akkor mondtam, hogy szerencsétlen vagyok, |
| Szerencsétlenséges bánatim nagyok. |
|
| Ha kimegyek erre magos tetőre, |
| Feltekintek a csillagos kék égre: |
| Én istenem, merre van az én hazám, |
| Merről sirat engemet édesanyám? |
|
| Dehogy sirat, rég el vagyok feledve; |
| Meg sem holtam, már el vagyok temetve. |
| Szerencsétlen csillag alatt születtem, |
| Mer elhagyott, kit igazán szerettem.625 |
|
Gyergyószentmiklós (Csík)
|
