A MENYASSZONY BÚCSÚZTATÁSA A LAKODALMASOKTÓL
| Szerencsés jó estét kívánok e háznak, |
| Istentől minden jót a ház gazdájának. |
| Nektek is minden jót, tisztelt főnásznagyok, |
| Körülöttünk levő nemes kompánia! |
|
| A mi menyasszonyunk nékem azt beszéli, |
| Hogy az ő mátkáját köztünk nem szemléli. |
| Ő is le akar hozzája feküdni, |
| Ha aztat tisztelt násznagy uraim megengedik. |
|
| Miért tartom ezen szép szűzet jobb kezemben, |
| Mire valók tehát ezen gyertyák kezemben? |
| Azért, hogy elmenjek véle egy ösvényen, |
| Amin elment egy legény nemrégen. |
|
| El is jött az idő, hallgatok a szóra, |
| Mert már tizenegyet elütött az óra. |
| A mi vőlegényünk fölfeküdt a padra. |
| Néked is, menyasszony menni kell a hadra. |
|
| Ragyognak az égen a csillagok immár, |
| Megszűnt minden munka, s az utazó sem jár. |
| Összeölelkezve nyugszik a sok kedves pár, |
| Téged is, menyasszony, nyoszolyád801 készen vár! |
|
| Ballag a fiastyúk, az idő is eljár, |
| Későn lefeküdni, korán felkelni kár. |
| Én is elmegyek, mindent megengedjenek már, |
| Mert az én galambom is szívszakadva és óhajtva vár. |
|
| Útra kellene hát már, menyasszony, indulni, |
| Hogyha jönne a férjed tégedet elvinni, |
| Mert mi innen szépen el akarunk menni, |
| Jó leánypajtásidtól búcsút kell még venni. |
|
| Jó leánypajtásim, búcsúzom tőletek, |
| Kiknek koszorúzni elkészült fejetek; |
| Engem megfosztanak, többé mit tehetek. |
| Az Isten áldása maradjon veletek! |
|
| Csendes jó éjtszakát kíván hát azoknak, |
| Akik mellette eddig fáradoztak; |
| Én is azt kívánom mindkettőnek, |
| Csendes békességben éljenek.802 |
|
|
