14

[Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám, …]

MENYASSZONYBÚCSÚZÓ

 

(Búcsú az anyától:)

Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám,
Nem hittem, örömöm, hogy búra forduljon,
S szépen felkölt napom homályba boruljon.
Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám,
Fölnevelt ke(nd) engöm, de nem ke(nd) magának,
De nem ke(nd) magának, más keze-lábának,
Más keze-lábának, lábakapcájjának.

(Búcsú a koszorútól:)

Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám,
Fölkötik énneköm szomorú koszorút,
De nem szép virágból, hanem búbánatból,
Kinek a két ága két vállamra hajlik,
Annak a bimbójja kebelembe hullik,
Annak az illatja szívem szomorítja,
Az én bús szívemet majd széjjelszakítja.

(Hajfésüléskor:)

Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám,
Leféslik hajamat, minden lányságomat,
Mindön lányságomat, az én vígságomat.
Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám,
Megkötöznek éngöm, mind a szegény rabot.
De a szegény rab is várja szabadságát,
De én nem várhatom halálom óráig,
Halálom óráig, koporsóm zártáig,
Míg a sárga halál koporsómba nem zár.

(Búcsú a leánypajtásoktól)

Kedves lánypajtásim, mind megbocsássatok;
Ha valamit vétöttem, rosszat cseleködtem,
Tüsökbokor nyőjjön az én lábam nyomán,
Amére én jártam, veletök játszottam!
Irigyök, irigyök, teljen be torkotok,
Nincs már Ács Juliska, kit rágalmazhattok!818

Püspökszenterzsébet (Baranya)




Hátra Kezdőlap Előre