| Templom előtt egy küs házikóba |
| Egy vénleány sírdogál magába; |
| Falba veri fejit bánatjába, |
| Hogy nem vitték férhöz a fassángba. |
|
| – Fassáng, fassáng ezör eléjőne, |
| Méges a szer reám nem kerülne. |
| Ha még eccer anyám újra szülne, |
| Talán rám es a sor elkerülne. |
|
| Párta, párta, búra termött párta; |
| A szégyön s bú szűvem átaljárta; |
| Ha megfoglak, messze elhajítlak, |
| A patakba kővel es bényomlak. |
|
| Kiseprem a kipingált házamot, |
| Felvetem a paplanyos ágyamot; |
| Ágyam olyan, hogy a padlót éri. |
| Parasztlegén meg sem meri kérni. |
|
| Én elmenyek igen-igen messze: |
| Magyarország kellős közepibe; |
| Veres gyüngyöt kötök a nyakamba, |
| Herceg, bárók jőnek látásomra. |
|
| Minden este várom a kérőket; |
| Tám az ördög mind elvitte őköt? |
| Má meguntam a kérőköt várni, |
| Magam fogok szerencsét próbálni. |
|
| Bárcsak immán azt hallanám hírbe, |
| Hogy valahol legény-esső lenne! |
| Kifekünném az út közepire, |
| Hogy cseppenne a surcom1442 széjire!1443 |
|
|
